Könnyű kis fogás a tél jegyében

A mai ebédem. Rájöttem, hogy baromi jó dolog ez a blogolás, csak éppen  - az egyetlen - káros mellékhatása, hogy a ruháim kezdenek összemenni. :) Szóval, addig kell észbe kapni és kordában tartani azt az 1-2 plusz kilót, amíg még nem késő. 

Amilyen gyorsan elkészült, olyan gyorsan el is fogyott ez a kis ebéd, hivatalos nevén chilis-szezámmagos pulykamell-fodor, rukkolás-céklás-kecskesajtos-mandarinos salátával. Tökéletes választás, ha valami könnyű, mégis különleges, és nem utolsósorban gyorsan elkészíthető ételre vágyunk.  Kalóriatartalma alacsony, szénhidrát-tartalma elhanyagolható, ráadásul egészséges is, szóval éppen beillik az étrendembe. :) Meg amúgy is olyan szemet gyönyörködtető ez a sok szín, nem igaz? Talán bizarrnak tűnhet a mandarin a salátában, de nagyon jók voltak együtt a sajttal és a rukkolával, hozzá a kellemesen csípős,  a szezámmagtól ropogósan omlós hússal.

Mire lesz szükségünk hozzá? Mennyiségeket nem írok, nyilván kinek étvágya és kapacitása szerint.
pulykemell
chilipehely
só
szezámmag
napraforgóolaj

rukkola
cékla
kecskesajt
mandarin

A salátához a céklát gyufaszálra vágjuk, majd sós, lobogó vízben pár percig éppen hogy csak megfőzzük, roppanósra. Leszűrjük, hűtjük, majd összeforgatjuk a rukkolával, kockára vágott kecskesajttal és mandarinnal. Pici olívaolajat öntünk (fújunk) rá és óvatosan összeforgatjuk.

A pulykamellet ujjnyi csíkokra vágjuk, majd saslikpálcikára húzzuk hullám alakban. Megkenjük egy kis olajjal, sózzuk, chilivel hintjuk és egyenletesen megszórjuk szezámmaggal. Felhevített serpenyőben kevés olajon minden oldalát átsütjük (kb. 2 perc oldalanként). Azonnal tálaljuk.

Keksz chilivel és mangóval

 

A chili-mangó párosításról a chutney jut eszembe. Jelentem, kekszben is működik. Nem kell megijedni, nem csíp (csak egy leheletnyit), de ha gyerekeknek készítjük, elhagyható.

Szuper kis gasztroajándék lehet akármilyen alkalomra (az most úgyis rettentő trendi dolog). Boltban tuti nem kaptok ilyet.

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:

90 g olvasztott vaj
120 g cukor
2 tojás
170 g liszt
100 g fehércsokoládé
50 g aszalt mangó
2 tk chilipehely
fél tk szódabikarbóna
csipet só

 

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A cukrot habosra keverjük a tojásokkal, majd a többi összetevőt (a csoki és a mangó kivételével) hozzáadva egy fakanállal/spatulával gyors mozdulatokkal összekeverjük. Végül belekeverjük az apróra darabolt csokoládét és a mangót is.

Teáskanállal sütőpapírral borított tepsire halmozzuk (12 db fér el egymás mellett egy nagy tepsin) és 10 perc alatt készre sütjük. Megvárjuk, míg kissé kihűl és csak aztán emeljük le a tepsiről. 

Dobozban sokáig eláll.

Chilis paradicsomszószban sült csirke

Van egy felülmúlhatatlan oldalas receptem, tavaly készítettem legutóbb. Higyjétek el, aki egyszer evett belőle, függő lett. Az idén még szinte be sem köszöntött a jó idő,  de a barátok már azt követelik rajtam, mikor fogom újra sütni. (Sőt, már szilveszterkor is bepróbálkoztak-mondjuk elég vicces lett volna a derékig érő hóban grillezni :p)

Ez  a csirke is hasonló ízvilágú, bár sütőben és nem szabad tűzön készült. Azért jó. Érdemes kipróbálni.

Hozzávalók (6-7 db csirke alsócombhoz és/vagy csirkemellhez)

200 g paradicsompüré (én a Mutti passata di pomodoróra esküszöm)

3-4 ek méz

ízlés szerint friss/őrölt chili vagy 2 tk erős pista (vagy ízlés szerint több)

3 ek szójaszósz

1 ek balszamecet

3 gerezd zúzott fokhagyma

1 dl olaj

némi só

bors

Elkészítés:

A szósz hozzávalóit kikeverjük. Kóstoljuk. Van, ki édesebben, ki csípősebben szereti. Korrigáljunk.

A csirkecombokat/melleket tálba/tepsibe rakosgatjuk egymás mellé viszonylag szorosan, majd megöntözzük a paradicsomszósszal.

Fóliával lefedve 180 fokon 3/4-egy óráig sütjük (sütő- és csirkecombméret függő), majd ha megpuhult a hús, a fóliát levéve további negyed óra-20 perc. Közben a mártással sűrűn locsolgatjuk.

Mi steakburgonyával ettük.

Az én brownie-m

Tavaly, a blogom indulása után nem sokkal, egészen pontosan a nyolcadik bejegyzésként tettem közzé a saját fejlesztésű brownie-receptemet.

1. akkor kb. rajtam kívül senki nem olvasta  ezt az oldalt

2. a fotót meg inkább hagyjuk :)))

Régóta tervezgetem, hogy lecserélem a fotót, aztán arra jutottam, hogy a brownie-m nem csak hogy új fotót, hanem egy új bejegyzést, s ezáltal talán nagyobb figyelmet is megérdemel. Egy receptes oldal olvasóinak visszajelzése szerint rászolgált erre a kis reklámra :) Van olyan, aki elkészítette, bevitte a munkahelyre és 30 példányban kellett fénymásolnia a receptet. Húúúú, hízik a májam rendesen.  

Anyáék nemrégiben egy elegáns vacsorán ettek brownie-t, valami gyümölcsöntettel és hazaérve - persze minden elfogultság nélkül :) - közölték, hogy egyöntetű megállapításuk szerint az enyém sokkal jobb. Hízik a májam 2.0.

Íme a szori, egy évvel ezelőttről:

Számtalan brownie receptet kipróbáltam, mire - azt hiszem örömmel jelenthetem, hogy - kikísérleteztem a tökéleteset. Legalábbis számomra. Illetve egyelőre? A történet még korántsincs lezárva, csak egy időre. Néhány napja, amikor megszületett és mohón falatoztuk be a konyhaszekrény pultja mellett állva, teli szájjal próbáltam kimondani, hogy "Eszt még tokéletesíteni koll", de aztán rájöttem, hogy nem. Megvan!

Nyilván adott volt az alaprecept: jó minőségű étcsokoládé, vaj, liszt, tojás. A kakópor és a sütőpor kérdésében már megoszlanak a vélemények.

Na de az arányok! Hogy valóban olyan legyen, ahogyan a "Nagykönyvben" elő van írva: teteje koppanós-ropogós, a belseje pedig ragacsos, de már nem folyik. És ezt az állagot kihűlt állapotában is megőrzi.

Volt hogy innen elvettem, onnan hozzátettem, a tojást egyszerűen belekevertem, vagy külön a cukorrral habosra kevertem, próbáltam kakóporral s anélkül, sütőporral és nélküle. A végeredmény ez a recept. Azt hiszem, a titok nyitja nemcsak a hozzávalók arányában, hanem a cukor-tojás habosra keverésében is rejlik.

Természetesen a sütési idő sem elhanyagolható momentum, mert hiába a tökéletes tészta, ha a végén csúszunk el...

A kísérletezések közben bizony arra is rájöttem, hogy a brownie-t nem lehet büntetlenül élvezni. Az egyik próbálkozás ugyanis fruktózzal, diétás, de magas kakótartalmú (60%) étcsokoládéval és Tornaguru csodalisztjével készült. Nem lehetett bántani, de az "ahhoz képest, hogy nem hízlal, finom" jelző a legtöbb, amit mondani lehet róla. Szóval reformtörekvéseim a brownie kalóriaszegény változatának kifejlesztésére kudarcba fulladtak és lezárultak :).

Mondhatni, ha már lúd, legyen kövér.

(Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy azóta sem módosítottam rajta, a receptet kívülről fújom, ha álmomból felkeltenek, akkor is.)

Íme a recept.

Hozzávalók:

150 g 70%-os étcsokoládé
165 g vaj

330 g kristálycukor

120 g liszt

45 g kakaópor

2 ek vaníliaaroma

3 db tojás

csipetnyi só

1/4 tk. sütőpor (elhagyható)

4-5 "tekerésnyi" chili (nem lesz csípős, nem kell aggódni, csak kihozza a csokoládé ízét)

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük - 180 fokra sima sütő, 165 fok légkeveréses.

A csokoládét a vajjal nagyon kis lángon összeolvasztjuk. Tipp: először a kockára vágott vajat tegyük a lábosba, olvasszuk meg félig, majd tördeljük bele a csokoládét. A tűzhelyet el is zárhatjuk, az edény és a vaj hőjétől a csokoládé is megolvad. Nem szabad, hogy a csoki megégjen, ha sokáig marad a tűzhelyen, előfordulhat.

Az egész tojásokat a cukorral jó habosra, fehéredésig keverjük elektromos mixerrel.

Hozzáadjuk a lisztet, kakaóport és a sütőrport, jól eldolgozzuk, majd mehet bele a csipet só és a vanília aroma, a chili, végül az olvasztott vajas csokoládé is. Az egészet alaposan eldolgozzuk.

Egy kisméretű tepsit kissé kivajazunk, majd kibéleljük jó minőségű sütőpapírral (jártam már úgy, hogy beleragadt a sütemény, holott éppen az lenne a célja, hogy ez ne forduljon elő...) úgy, hogy a papír túllógjon a tepsi peremén.

A masszát a tepsibe töltjük és pontosan 20 percig sütjük, majd a sütőből azonnal kivesszük, hagyjuk langyosra hűlni, sütőpapírral együtt kiemeljük és kockákra szeljük. Vaníliafagyival az igazi.

tepsi mérete: 30x20 cm

Készíthetjük tortaformában is az alábbi adagokkal: (24 cm-es tortaformához)

200 g csokoládé

220 g vaj

4 tojás

440 g cukor

160 g liszt

60 g kakópor

2 ek vanília

só, chili

1/2 tk sütőpor

Ez esetben a sütési idő kb. 35 perc.

Férfiasan tökéletes: chilis sertésszelet sült zellerrel

A sült zellert először egy éve próbáltam ki, mégpedig zelleres bugonyapüré formájában. Valami elképesztő íze lesz a zellernek, ha vajon megpároljuk/pirítjuk.

Önmagában is megenném, de egyesek nem tudják elképzelni a zöldséget hús nélkül. Sőt, semmilyen ételt hús nélkül. :)

Azt már tudjuk, hogy a férfiak szeretik a sertéshúst. Meg a chilit. Ha a zellert esetleg elutasítanák, mondjátok meg nekik, hogy potencianövelő hatása van. Garantálom, hogy meg fogják enni. Ha mégsem menne, bele lehet csempészni egy kis burgonyapürébe.

Negyed óra alatt elkészíthető finomság.

Hozzávalók 2 adagra:

4 kisebb szelet karaj

3 ek vaj

őrölt chilipaprika

só, frissen őrölt bors

1 nagyobb zellergumó (30 dkg tisztán mérve)

Elkészítés:

A hússzeleteket gyengéden sózzuk, frissen őrölt borssal és chilivel megszórjuk. Én nem szoktam pácolni, mert ha jó friss, zsenge a karaj (főleg, ha malackaraj) nem igényli.

A zellert hasábokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd 2 ek, erősen felhevített vajon roppanósra megpirítjuk.

Szűrőlapáttal kiszedjük, és ugyanebben a  serpenyőben megsütjük a hússzeleteket, oldalanként pár perc alatt, kisebb lángon. A karajnak nem kell sok idő, ne süssük túl, mert kiszárad. A sütési idő végénél egy ek vajat tegyünk a serpenyőbe és azzal locsolgassuk a húst.

Kész.

Chililekvár

Valójában nem chililekvár, hanem chilis lekvár, hiszen azért ember legyen a talpán aki igazi, csakis chiliből készült lekvárt megenne, akármilyen kis mennyiségben is. (Na jó, Bud Spencer. Vagy Chuck Norris.)

Előrebocsátom, hogy hőstettet hajtottam végre tegnap este. Ugyanis uuuuutálom a paprikát, még a szagától is rosszul vagyok... Ennek ellenére egy kedves olvasóm kívánságára nekiláttam a chililekvárnak.

"Szia!!! Írj nekem valamit a chililekvárról.. érdekelne ... Most láttam David Roccot aki csinált ilyet és sajttállal valamint étcsokival fogyasztotta el egy sz@r szicíliai hegyecske tetejéről bámulva a nagy kékséget.. :) " - szólt az üzenet.

Igen, látom magam előtt a jelenetet.

Chiliből lekvárt? Az ehetetlen lesz önmagában, kell még mellé valami. A Szakácsok könyvében van paradicsomos chilis jam, de én valami másra gondoltam.

Kaliforniai paprika? (Még belegondolni is borzasztó, de lássunk neki.) A dzsemfix már korábban is bizonyított, és most sem hagyott cserben.

Hozzávalók egy 375 ml-es üveghez:

5 db nagy méretű kaliforniai paprika
4 chili kimagozva, felaprítva
1 chili magvastul, felkarikázva (lehet több is, de vigyázzunk, mert nagyon csíp)
4-5 ek cukor
1 dl vörösbor
13 g dzsemfix

amire még szükségünk van: gumikesztyű (ez komoly, a chili magozásától még késő este is bizseregtek az ujjaim :D)

Elkészítés:

A paprikákat pár percre forrásban lébő vízbe tesszük, majd hideg vízzel hűtjük és meghámozzuk, majd kockára vágjuk.

Egy lábosba tesszük a chilivel és a borral együtt és addig pároljuk, míg megpuhul és a leve elfő, majd botmixerrel pépesítjük. Hozzáadjuk a cukrot és tovább főzzük, míg kissé besűrűsödik, majd jön a dzsemfix és azzal együtt 5 percig főzzük.

Tiszta üvegbe töltjük, a tetőt rácsavarjuk és az üveget fejre állítjuk. (Nem kell dunsztolni, ez a dzsemfix legnagyobb előnye.)  

Jelentem, meg is kóstoltam, és finom. Leginkább mártogatónak, vagy valami sz@r szicíliai hegyecske tetején  mindenféle büdös sajtok és csokoládé társaságában, lábat lógatva tudom elképzelni.

Az eredeti David Rocco recept itt. (most, az előbb találtam rá)