A legjobb panna cotta, amit életemben ettem

Tavaly a főzősuliban az encsi Anyukám mondta étterem tulajdonos-séfje, Dudás Szabolcs vendégeskedett nálunk, akkor készítettünk - többek között - ilyen panna cottát. 

Amikor először ettem az éttermükben panna cottát, rögtön szerelmes lettem, s mikor eljöttek hozzánk a főzősuliba, kézenfekvő volt, hogy a vendégek egyik kedvencét a - túlzás nélkül állíthatom, hogy messze földön híres - panna cottájukat is el fogjuk elkészíteni.

Azt hiszem, egyetértetek velem abban, hogy ez a világ legegyszerűbb desszertje. Viszont annál könnyebb elrontani is. Mégpedig a zselatin "túladagolásával". A jó panna cotta lágy és krémes és semmiképp sem gumis. Aki azt mondja, nem szereti, valószínűleg az lehet az oka, hogy eddig csak a gumi változattal hozta össze a sors. 

Dudás Szabitól megtudtam a tutit, jól figyeljetek: 3 , azaz három liter tejszínhez kell  egy csomag 20 grammos zselatin és 6 kanál cukor. A zselatinok csomagolásán a gyártók által javasolt mennyiség ennek a csilliárdszorosa...

Ennek az alapreceptnek a birtokában viszont tényleg gyerekjáték a panna cotta, amit aztán kedvünk és ízlésünk szerint variálhatunk, lehet készíteni csokisan, kávésan, játszhatunk a fűszerekkel (fahéj, kardamom, gyömbér), tehetünk bele rózsavizet, narancsvirágvizet, pici levendulát, tálalhatjuk gyümölcsökkel, kekszmorzsával, karamellöntettel...

Hozzávalók 4 adagra:

6 dl tejszín

4 g zselatin

1 ek cukor

fél vaníliarúd kikapart magja

A zselatint egy pici tejszínnel csomómentesen kikeverjük, majd a többi tejszínt, a cukrot és a vaníliát hozzáadva összemelegítjük (forralni nem szabad). Vízzel kiöblített formákba öntjük, szobahőmérsékletűre hűtjük, majd hűtőben dermesztjük (legjobb egy éjszakán át.) 

Tálalás: a formákat egy pillanatra tűzforró vízbe mártjuk és tányérra borítjuk. Könnyedén kijön.

Tálalhatjuk pohárban is, tetején gyümölccsel, így abszolút no para, hogy kijön-e a formából, vagy - ahogyan mostanában Anyukáméknál - cuki csatos üvegben, amiből ki lehet kanalazni :) 

Én most karamellöntettel tálaltam. Az ott írt öntetnek a fele is elég.

Sütőtökös pohárkrém karácsonyi fűszerekkel

Nevezhetném akár a gesztenyepüré alternatívájaként is ezt a  fűszeres  sütőtökös pohárkrémet, mely akár egy karácsonyi vacsora könnyed zárása is lehet. 

Egyrészről hamar kész van - főleg, ha van otthon maradék sült sütőtök -  (és ugye ki akar órákig vesződni az ünnepi menüvel), ugyanakkor  olyan klasszikusnak mondható karácsonyi fűszerekkel készült, mint pl. a kardamom és a szegfűszeg, amik ünnepi jelleget kölcsönöznek neki.  

Szerintem ha a színe nem árulkodna, rá sem lehetne jönni, miből készült (ezt csak azért írom, mert vannak, akik semmi pénzért meg nem ennék a sütőtököt.
A receptért kattints a Stahl.hu-ra.

.

Amikor a rakott krumpli és a pite találkoznak...

Mindig is értetlenül álltam a "nem szeretem a rakott krumplit" mondatok előtt. Hogy lehet ez? Mert száraz. Száááraz? Na, akkor Te még nem ettél jót.

Tinikorom óta az egyik kedvencem, az egyike volt az első ételeknek, amit megtanultam elkészíteni. Állítólag az enyém nagyon finom, apa egyszer, mikor még otthon laktam, meg is jegyezte, hogy "már jobb, mint az anyádé"- még szerencse, hogy anya nem sértődős.:)

Az idők során rájöttem 2 alapszabályra:

1. a rakott krumpit tepsiben sütni vétek, csakis jénaiban szabad, a sütés elején lefedve,

2. mindig több tejföl kell bele, mint amit "normális ember" gondolna,

plusz egy: rétegenként locsolom sóval alaposan elkevert tejföllel (van olyan, aki csak a tetejére teszi a tejfölt.)

(Az arányok nálam a hagyományos rakott krumplinál: 9 db közepes burgonya, ugyanannyi tojás, kolbász ízlés szerint - nálam nem túl sok- és mindehhez kb. 8 dl, nem, nem ítam el, 8 dl tejföl. A mennyiség klasszikus, minden háztartásban megtalálható, kör alakú fedeles jénai tálra kalibrálva.)

Visszatérve a pitére: ez a kissé furcsa párosítás egy véletlennek köszönhető. Kigondoltam ugyanis, hogy készítek egy rakott burgonyát, s amikor kihúztam a fiókot, hogy kivegyem a vágódeszkát, ott volt a pitetál is mellette...most mondjam azt, hogy kigyulladt a villanykörte a fejemben? Pedig de.

Szóval így született a rakott burgonyás pite.

Hozzávalók (22 cm-es, alacsony peremű pitetál)
tészta:
7 dkg hideg vaj
13 dkg liszt
1 tk só
3 ek reszelt parmezán (illetve elvileg más kemény sajt is szóba jöhet, pl, füstölt is)
2 db közepes burgonya
2 db tojás
fél szál (10 karika) parasztkolbász

öntet:
200 g tejföl
1 dl tejszín
1 tojás sárgája
só

tetejére:
kb. 5 dkg reszelt sajt

Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrunk, majd fóliába csomagolva hűtőbe tesszük. Ha nem akarna összeállni, nagyon pici tejet adjunk hozzá.

A burgonyát héjastul megfőzzük, a tojásokat keményre főzzük, a kolbászt felkarikázzuk.

A tésztát kör alakra kinyújtjuk és kibéleljük vele a pitetálat (az oldalát is), majd villával sűrűn megszurkáljuk és 170 fokon 15 percig elősütjük.

A burgonyát tisztítjuk és karikára vágjuk, a főtt tojást úgyszintén.

Az "öntet" hozzávalóit alaposan kikeverjük.

Az elősütött tésztán elrendezgetjük a burgonyát, a kolbászt és a tojáskarikákat, majd ráöntjük a tejfölös mártást, egyenletesen megszórjuk reszelt sajttal és kb. fél óra alatt aranybarnára sütjük.

Langyosan egész szépen szeletelhető.

Megj.: ha magasabb peremű a pitetálunk, kicsit több burgonyával, kolbásszal, tojással számoljunk, illetve több öntettel.

Kávé,csokoládé, tejszín és karamell

Dolce Vita megihletett ezzel a  szülinapi felhívással, ez már a második kávés édesség. (És van még egy sós ötlet is a tarsolyban, megvalósításra várva :p)

A kávét én tejszínnel szeretem, tudom, most az igazi kávérajongók biztosan felhördülnek (akik szerint a kávét minden nélkül, keserűn kell fogyasztani).

Sőt, egyes helyeken a presszókávé mellé hoznak egy cuki kis kocka csokoládét, amit én előszeretettel oldok fel a kávéban.

Szóval kávé-tejszínnel. Ennél már csak az lehet jobb, ha még egy kis karamell is kerül mellé.

Így született a panna cotta duó, kávés és tejszínes réteggel, egy kis csokoládéval megbolondítva, mellé pedig egy selymesen sűrű karamell öntet. Azt hiszem, erre mondják az angolok, hogy indulging.

Aki szereti a kapucíner szeletet (gyerekkoromban imádtam, nem ettem ezer éve, azt sem tudom, kapni-e még...) az imádni fogja ezt is. Merthogy ugyanolyan íze van.

Hozzávalók 4 adagra:

3+2 dl tejszín

3+2 dkg cukor

3 dkg magas kakótartalmú étcsokoládé

1 csomag dr. Oetker zselatin fix vagy 10 g sima zselatin

80 ml erős fekete kávé

a karamell öntethez:

2 ek cukor

1 dl víz

1,5 dl tejszín

Elkészítés:

8 g zselatin fixet (ez kb. fél csomag) vagy 4 g sima zselatint csomómentesen elkeverünk 2 dl tejszínnel, majd hozzáadunk 2 dkg cukrot és éppen csak összeforraljuk.

4 db, hideg vízzel kiöblített ramekin formába osztjuk igazságosan.

Hűtőben bő fél órán át dermesztjük.

Közben elkészítjük a kávés réteget:

12 g zselatin fixet (vagy 6 g sima zselatint) csomómentesen elkeverünk  3 dl tejszínnel, a kávéval és 3 dkg cukorral, beletördeljük a csokoládét, majd éppen csak összeforraljuk.

Ha a sima tejszínes réteg megdermedt, a tetejükre ráöntjük a kávés réteget. (A tejszínréteg megdermedése nálam egy bő fél óra volt, a hűtő leghidegebb részén, de akár a fagyasztóba is betehetjük egy rövid időre, de azért vigyázzunk, nehogy megfeledkezzünk róla és fagyi legyen!)  

Hűtőben dermesztjük.

Karamell öntet:

A cukrot egy kis lábosban Dobos torta színűre karamellizáljuk. Vigyázzunk, nehogy megégjen, mert a karamell keserű lesz (az első adag nekem a kukában végezte, egy pillanatra nem figyeltem oda és tessék:p).

Felöntjük a vízzel. A karamell ekkor megdermed, de nem kell aggódni, majd feloldódik. Közepes lángon kb. felére beforraljuk. Akkor jó, ha egy tányérra cseppentve már nem folyik szét.

Felöntjük a tejszínnel és összeforraljuk.

Vajhal krémes spenóttal

Sok szeretettel ajánlom ezt a vitamindús, könnyed, gyomor- és alakkímélő :) ételt a hideg téli napokra. Apropó, hideg téli napok...az ország déli felében 15 fok és ragyogó napsütés, itt meg 2 (!!!) fok, szmog, köd, fény semmi.

Na, hátha ettől a színpompás ételtől egy kicsit jobb kedvünk lesz. Tegyük piros tányérra :) biztos, ami biztos.

Rém egyszerű és gyors elkészteni.

Aki még nem evett vajhalat, egy kis okoska: a húsa hófehér, teljesen szálkamentes, puha, a nevéhez hűen isteni omlós, és nem intenzíven halízű illetve -illatú (más megközelítésben -szagú:) ) A vajhalat az is szeretni fogja, aki egyébként nem halpárti. A lényeg, hogy semmivel nem szabad "elrontani" az ízét, nem kell agyonfűszerezni, borsozni, zöldfűszerbe hempergetni, stb., mert ezek nem engedik érvényesülni, hiszen a vajhalnak éppen az a lényege, hogy önmagát adja. Így a köret, amit mellé kitaláltam, lett egy kissé intenzívebb ízű.

Fontos tudnivalók a vajhalról: A vajhal természetes táplálékában megtalálható egy gempylotoxin nevű anyag, amit a hal nem tud megemészteni, ezért nyersen, vagy nem megfelelően átsütve, illetve 17 dkg-nál nagyobb mennyiségben történő fogyasztása egyéneneként változóan enyhe vagy erős hasmenést, hányást, fejfájást eredményezhet. Erre a legritkább esetekben figyelmeztetik a vásárlókat kevésbé halgazdag országok elárusítóhelyein...

A szabályok betartásával ezek elkerülhetőek.


Velem egyébként még sohasem fordult elő, hogy a fenti tüneteket produkáltam volna.

No, lássuk azt a receptet:

Hozzávalók 2 főre:

20 dkg friss spenót

2 gerezd fokhagyma

1 ek (2 dkg) vaj

1 dl tejszín

só

szerecsendió

2 szelet (bő 20 dkg) vajhal

sütéshez kis vaj

Elkészítés:

A vajat megolvasztjuk, és megfutattjuk rajta a felaprított fokhagymát. Kis lándon főzzünk, nehogy vaj, illetve a fokhagyma megégjen. Hozzáadjuk a szárától megtisztított spenótot és pár perc alatt megfonnyasztjuk (éppen csak míg összeesik, ne legyen pépes), majd felöntjük a tejszínnel, sózzuk, kevés szerecsendióval ízesítjük, majd 3-4 percig forraljuk. A tejszín kissé besűrsödik és zöldes színe is lesz.

A halat enyhén sózzuk és kevés felforrósított vajban oldalanként kb. 3-3 percig sütjük.

Azonnal tálaljuk.