Zellerkrémleves sült zellerből

A zellerrel kapcsolatosan a családunkban van egy nagyon édes sztori, ami azóta már szállóigévé nőtte ki magát.

Évekkel, sőt, lassan évtizedekkel ezelőtt, családi ebéd. Tesóm - aki akkor kb. 9-10 éves lehetett - a következő jelenetet játszotta le a zöldségleves elfogyasztása közben: a levesbetétet, úgy mint répa, karalábé, zeller, mind szépen kitologatta a tányér szélére. Az egyik "elemnél" elakadt, hosszasan stírölte a kanálban lévő fehér izét. Na, anya ekkor elégelte meg a dolgot, jól leteremtette, most már elég, egyen már normálisan, az egyébként is krumpli, nyugodtan egye meg. Tesóm még egy pár pillanatig meredt a kanálra, majd kibökte: "Anya, inkább nem reszkírozok."

Végeztem egy pöti közvéleménykutatást a mikrokörnyezetemben a zellert illetően és sajnos lesújtó az eredmény: szegény zeller nagyon hátul kullog a szeretett ételek listáján. Szerintem méltatlanul. Na jó, nem mondom, hogy a húslevesben főtt zeller toplistás nálam...na de a sült zeller! Valami elképesztő, hogy egy kis vaj és hőkezelés milyen csodát művel a földes ízű zellergumóval. (Ha nem mondjuk el mi az, kevésbé szakavatottak rá sem jönnek, szóval csak rajta-rajta!)

Az imádott sült zellerem most leves formát öltött.

Hozzávalók 2 adagra:

kb. 30 dkg zeller (1 közepes zellergumó)
bő 2 ek vaj
3.5 dl húsleves, vagy alaplé, ennek híján ugyanennyi víz és 1 db (szigorúan bio!) leveskocka
fél-1 dl tejszín
késhegynyi frissen őrölt szerecsendió

Elkészítés:

A zellert kis kockára vágjuk és a felhevített vajon alaposan lepirítjuk, amíg barnás pörzsanyagok képződnek rajta. Felöntjük az alaplével és puhára főzzük.  Botmixerrel pépesítjük, majd hozzáadjuk a tejszínt. Szerecsendióval ítesítjük. Ha szükséges, sózzuk.

Én most egy pici dióolajjal és zellercshipsszel tálaltam és sütöttem hozzá sajtos kiflikarikát is.

Zellerchips: a tisztított zellert vékony karikára gyaluljuk, majd sütőben kevés olajjal megkenegetve ropogósra sütjük.