A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 9., szerda

Kívánságműsor


Állítólag egy film sikeréhez elengedhetetlen, hogy legyen benne kutya, és gyerek. A kutya már megvan. :p

Támadt egy ötletem, mégpedig az, hogy egy  "kívánságműsor" rovatot indítok itt a blogon. Az, hogy hány bejegyzés fog a kívánságok teljesítéséről szólni, csakis Rajtatok, illetve az aktivitásotokon múlik.

Az apropója? A főzősuliban is gyakran  előfordul, hogy "kívánságmenüt" főzünk, a törzsvendégek kíváncsiak valamilyen ételre vagy technikára (pl. bélszín sütése) és mi teljesítjük. Gondoltam, mivel úgyis közelednek az ünnepek, ezzel kedveskedem Nektek.

A lényeg, hogy Ti levelet írtok nekem, amiben  leírjátok, milyen receptet szeretnétek látni, illetve  hogy esetleg milyen konyhatechnológiára vagytok kíváncsiak (azért légyszi sous-vidolást ne kérjen senki :)).

Én meg majd igyekszem teljesíteni a kívánságokat. 

A kéréseket a strawberry@chello.hu email címre várom, 2011. december 1-jéig. 

Ne fogjátok vissza magatokat!

Üdv, Straw (és Rozi)



2011. február 6., vasárnap

Gasztrobox hónap fotója


Ezt már komolyan mondom, hogy el sem hiszem. Ennyi díjat még életemben nem kaptam ilyen rövid idő alatt...:) Liebster blog, Kreatív blogger, Dolce Vita kávéfőzője, aztán még ez is.

E-mailt kaptam ma a Gasztroboxtól, hogy az egyik fotóm lett a január hónap fotója.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki jelölte a fotómat, nagyon kedves meglepetés volt.

Másrészről vicces is, mert én, mint "hónap fotósa"...katasztrofálisan bénának érzem szinte minden fotómat. Pontosabban másként fogalmaznék: van, hogy tetszik egyik-másik (mostanában az áfonyatortás), de aztán megnézek pár profi fotót, kb. majdnem elsírom magam és úgy érzem, sosem fogok fényképezőt a kezembe, tiszta fölösleges.

A díjból ítélve azért mégsem olyan fölösleges a sok kúszás-mászás-görnyedés, rohangálás a tányérral körbe-körbe, fényeket keresve, a berendezési tárgyak ide-oda pakolgatása a lakásban, sőt, most már az sem érdekel, hogy a járókelők bámulnak befelé, vajon mit művel ott az az idióta (a földszinten lakom, és a nappali ablaka utcafronti :DDD)

Szóval kösziiiiii!!!!!!!

2011. február 5., szombat

Áfonyatorta...


...kicsit másképp, mint ahogy elterveztem. A vidéki gasztrobloggernek gyakran sanyarú a sorsa...nem sajnáltatni akarom magam, de itt a környéken a legpöpecebb bolt a Cora, se egy delikátesz, se egy különlegesebb abc...hírből sem hallottak puy-i lencséről, fehér balzsamecetről, valami jobb minőségű olivaolajról...de hogy miért írom mindezt? Mert tegnap nem sikerült friss áfonyát vennem, így be kellett érnem a fagyasztottal, megjegyzem, az is csoda, hogy fagyasztottat kaptam.

Szóval - majdnem ilyen - skandináv áfonyatortát készítettünk a főzősuli múltkori rendezvényén, elkészítettem újra, sok szeretettel ajánlom Nektek.

Mesterszakácsunk még akkor tanulta, mikor évtizedekkel ezelőtt Finnországban dolgozott. Svédül Blåbärskaka (ne tessék röhögni, ez a neve) finnül mustikatkakku (ez sem kevésbé röhejes). Vékony tésztaréteg, azon habos állagú áfonyás krém, tetején áfonyazselével.

De előtte egy kis kitérő. (Vigyázat, hosszabb lesz, ha valakit nem érdekel, görgessen lejjebb a receptért :p)

Valójában nem akartam erről írni, mert nem vagyok egy önreklámozó típus, de engedtem az ismerősök, barátok "nyomásának" (oh, én szegény...) hogy megírom itt is.

Szóval, szerdán olyan boldogság ért, amit kicsiny gasztroblogom 3/4 éves pályafutása alatt nem éltem át. Sokan már tudtok róla: én lettem Doce Vita kávés játékának a győztese és hazavihetem a csoda habosító masinát.

Ez a Dolce Vita aztán tudja, hogyan kell zsúrt rendezni, sosem voltam még olyan buliban, ahonnan mint vendég, én magam is ajándékkal térek haza.

Voltaképpen az egész nyeremény egy "véletlennek" köszönhető. Pontosabban módosítanék, fatalista vagyok, hiszek a sorsszerűségben, vagyis hogy nincsenek véletlenek, minden okkal történik.

A kávén füstölt libamáj receptje már egy pár napja motoszkált a fejemben (általában lefekvés előtt tör rám az ihlet, tudom, nem vagyok normális :p).

Aztán a pályázati határidő utolsó napján, munka után még elmentem edzeni, és hazafelé megálltam egy kisebb szupermarkatben. Nem is tudom, azon aggódtam-e, hogy legyen-e vargánya, vagy azon, hogy ne. Tudtam, ahhoz már túl fáradt vagyok, s túl késő is van, hogy kimenjek pl. a Metróba.

És volt vargánya. Egy egész kis csomag, felháborítóan drágán.  Elgondolkodtam, megvegyem-e. Ott álltam tanácstalanul a fagyasztópult előtt... Megéri ez? Úgysem nyerek...ilyen erős mezőnyben...pont ezzel a recepttel? Beküldjem? Meg fáradt is vagyok, este 6 óra, most álljak le füstölni? Meg fotózni nulla fénynél?  És majdnem visszatettem.

A végeredményt tudjátok, nem tettem vissza, a megérzéseimre hallgattam.

Azt viszont álmomban sem mertem volna gondolni - és még most sem hiszem el - hogy Dolce Vita az én receptemet tartotta méltónak arra, hogy azzal a játékot megnyerjem. 

Videóra kellett volna venni, mit műveltem az irodában, mikor megtudtam, fél óráig úgy vert a szívem, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről és csak a levegőt kapkodtam. Az én drága kolléganőm pedig egy nagy papírra kiírta az iroda ajtajára, hogy nyertem egy kávéfőzőt a receptemmel, úgyhogy egész délután csak a gratulációkat fogadtam vadalma fejjel. :)

Nagyon jót tett velem lelkileg  ez az egész, már kezdek nagyon depressziós lenni a téltől, a ködtől, a szmogtól és a szürkeségtől.

Ma végre kisütött a nap, teli vagyok tervekkel, vettem is egy csokor színes virágot, és becsaptam magam, hogy már tavasz van.

De a fenti nyeremény még semmi, mert a héten kaptam még 3 díjat: a Liebster blog és a Kreatív blogger díjakat Manócstól , Benc-E-mőkétől és Rozmaring és Ibolyától.

Mivel ezeket a díjakat már korábban továbbadtam - és már szerintem nincs is már olyan, aki nem kapott volna - ha nem haragusztok, én csak gondolatban adnám át:

Veronikának a szenzációs fotóiért
Beastinek a humoros sztorijaiért
AzEszternek, mert ő mindig megmondja :D
Samy-nek a sok segítségért
Dr. Peppernek, csak úgy, mert imádom, és mostanában díjhiányban szenved :DDD, és még sok másnak is.


A "kis" kitérő után térjünk vissza erre az áfonyatortára, én ezzel ünnepeltem meg a játékot, amit most sok szeretettel átnyújtok nektek.

Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához:

a tésztához:
10 dkg liszt (sima, vagy szénhidrátcsökkentett)
6 dkg vaj
3 dkg porcukor (vagy ugyanennyi fruktóz porrá őrölve)
1 szűk ek hideg tej

a krémhez:
500 g mascarpone (ha diétásan készítjük, light mascarpone)
1 dl habtejszín
1 csomag instant zselatin (Dr. Oetker zselatin fix)
ízlés szerint porcukor (kb. 5 dkg) vagy édesítő, fruktóz, Stevia, xillit, stb.
350 g fagyasztott áfonya

továbbá:

2-3 ek cukor vagy fruktóz
2 tk dzsemfix (3:1 vagy 2:1)

Elkészítés:

A tészta hozzávalóiból gyors mozdulatokkal omlós tésztát gyúrunk, majd a tortaforma aljába nyomkodjuk. Villával megszurkáljuk és 170 fokra előmelegeített sütőben kb. 15-20 percig sütjük, míg a széle kissé megpirul.

A krémhez a mascarponét elektromos habverővel pár perc alatt felhabosítjuk, majd hozzáadjuk a zselain fixet és azzal együtt tovább keverjük 1 percig. Hozzáadunk 200 g félig kiengedett fagyasztott áfonyát, jól elkeverjük (az áfonya szép lilára színezi a krémet), majd hozzáadjuk  a porcukrot (ezt mindig a végén kell), legvégül óvatosan hozzákeverjük a kemény habbá vert tejszínt.

A krémet a legalább langyosra hűlt tésztalapra simítjuk, majd hűtőbe tesszük dermedni.

Közben elkészítjük az áfonyazselét a tetejére (na, ezt kellett volna friss áfonyából...)

Az áfonyát egy kis lábosba öntjük, hozzadjuk a cukrot és a dzsemfixet, majd felforraljuk, és további 5 percig főzzük nagy lángon. Lekvárszerűen besűrűsödik. Langyosra hűtjük, majd szépen rásimítjuk a mascarponés krém tetejére.

Hűtőben dermesztjük.

Hedonisták tálaláskor tejszínhabot és áfonyalikőrt is adhatnak mellé.

(Megj.: én az esetek 99%-ában csökkentett szénhidráttartalmú, update 1 liszttel és édesítővel/fruktózzal sütök, így is elkészíthető, a mennyiségek ugyanazok. A tésztába porrá őrölt fruktózt tegyünk porcukor helyett.A képen szereplő diétás verzióban készült :) )

2011. január 20., csütörtök

Egy kis reklám


Ma megjelent egy cikk a Gasztrotippen a vidéki főzőiskolákról, és bizony az én kis főzősulim, a Séfmánia is szerepel benne. :)  Ha érdekel a cikk, katt ide.

2010. december 18., szombat

Párolt füzetcsomag technokolos tejföllel

Aki esetleg nem ismerné ezt a Laár András klasszikust, itt a videó: (később még jelentősége lesz)

 

Múlt héten meglepetés ért, kiszállították a még nyáron megrendelt Larousse Gasztronómiai Enciklopédiát. Nagyon nagy. És nehéz. :) Egy élet kevés lenne szerintem hozzá, hogy mindent áttatnulmányozzak belőle. Ez itt kérem, A konyhaművészet, francia nyelven.

Csak gyorsan találomra volt időm belelapozni pár helyen, mert aznap délután elutaztunk a barátokkal egy kis pihenésre Hajdúszoboszlóra. A szálloda viszonylag jó, egy tágas, modern apartmanban laktunk, (itt rendeztük be a főhadiszállást), a wellness részleggel szintén semmi gond, van "bubis víz", a szauna jó forró, és még szabadtéri jeges merülőmedence is van.

Mindezek után 8 éhes száj levonul vacsorázni.

Szegényes "büféválaszték":
Tejfölös karfiolleves
Lencsefőzelék (???)
Csülök pékné módra (némi csülökkel megijesztett tepsis burgonya hagymával-ha nem látom a kiírást, azt hittem volna, hogy köret)
Grillezett csirkecombfilé (szerintem volt egy kis "stikkje" is)
Valami saláta a szárított kaportól keserűvé vált joghurtos öntettel
Panírozott palacsinta, benne valami pörköltszerű töltelékkel. Na, ez volt a mélypont. Ugyanis, a desszertnek szánt édes pacsintába volt beletöltve (???)
Desszert: palacsinta almás töltelékkel.

A barátaimmal nem olyan fából faragtak minket, hogy ilyesmin komolyan felháborodjunk, bár én képes vagyok arra, hogy beszóljak a pincérnek, ha valami nem jó, (cikiznek is miatta) persze vagyok olyan diplomatikus, hogy dícséretbe bújtatom: "üzenem a séfnek, hogy nagyon jól elkészített a mártás, de legközelebb a tésztát al dentére főzze." 

Szóval, végül a dolog jól sült el, mert rögtön a fenti videó vetődött fel, hogy az, amit ott felszolgáltak, körülbelül a párolt füzetcsomaghoz hasonlít, így már nem is tudtuk, hogy kínunkban, vagy őszintén röhögjünk.

Amin én magam személyesen felháborodtam, az nem az, hogy rossz volt az étel, hanem hogy milyen szakács az, aki a konyhaművészetet ilyen mértékben lábbal tiporja.

Az, kérem, nem szakács, legföljebb "konyhai segédmunkás".
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails