A legjobb panna cotta, amit életemben ettem

Tavaly a főzősuliban az encsi Anyukám mondta étterem tulajdonos-séfje, Dudás Szabolcs vendégeskedett nálunk, akkor készítettünk - többek között - ilyen panna cottát. 

Amikor először ettem az éttermükben panna cottát, rögtön szerelmes lettem, s mikor eljöttek hozzánk a főzősuliba, kézenfekvő volt, hogy a vendégek egyik kedvencét a - túlzás nélkül állíthatom, hogy messze földön híres - panna cottájukat is el fogjuk elkészíteni.

Azt hiszem, egyetértetek velem abban, hogy ez a világ legegyszerűbb desszertje. Viszont annál könnyebb elrontani is. Mégpedig a zselatin "túladagolásával". A jó panna cotta lágy és krémes és semmiképp sem gumis. Aki azt mondja, nem szereti, valószínűleg az lehet az oka, hogy eddig csak a gumi változattal hozta össze a sors. 

Dudás Szabitól megtudtam a tutit, jól figyeljetek: 3 , azaz három liter tejszínhez kell  egy csomag 20 grammos zselatin és 6 kanál cukor. A zselatinok csomagolásán a gyártók által javasolt mennyiség ennek a csilliárdszorosa...

Ennek az alapreceptnek a birtokában viszont tényleg gyerekjáték a panna cotta, amit aztán kedvünk és ízlésünk szerint variálhatunk, lehet készíteni csokisan, kávésan, játszhatunk a fűszerekkel (fahéj, kardamom, gyömbér), tehetünk bele rózsavizet, narancsvirágvizet, pici levendulát, tálalhatjuk gyümölcsökkel, kekszmorzsával, karamellöntettel...

Hozzávalók 4 adagra:

6 dl tejszín

4 g zselatin

1 ek cukor

fél vaníliarúd kikapart magja

A zselatint egy pici tejszínnel csomómentesen kikeverjük, majd a többi tejszínt, a cukrot és a vaníliát hozzáadva összemelegítjük (forralni nem szabad). Vízzel kiöblített formákba öntjük, szobahőmérsékletűre hűtjük, majd hűtőben dermesztjük (legjobb egy éjszakán át.) 

Tálalás: a formákat egy pillanatra tűzforró vízbe mártjuk és tányérra borítjuk. Könnyedén kijön.

Tálalhatjuk pohárban is, tetején gyümölccsel, így abszolút no para, hogy kijön-e a formából, vagy - ahogyan mostanában Anyukáméknál - cuki csatos üvegben, amiből ki lehet kanalazni :) 

Én most karamellöntettel tálaltam. Az ott írt öntetnek a fele is elég.

Vajkaramellás-pekándiós keksz

Végre sikerült pekándiót kapnom. A Boróka Otthonbolt kedves tulajdonosa, Gabi vett nekem még karácsony előtt, ugyanis ilyesmit Miskolcon még hírből sem hallottak. Megjegyzem még Budapesten is majdhogynem kuriózum-számba meg, és arany árban mérik. Kemény 10 dkg mennyiséggel rendelkeztem (most már csak 5.) Ez a mennyiség kevés ahhoz, hogy pl. egy pitét megtöltsek vele, (az eredeti terv Christian Teubner Pecan pie-a lett volna, de abba 30 dkg kellene.) 5-10 deka éppen hogy egy kekszre elég.  Szóval, karácsony óta tervezem, hogy kekszet fogok sütni a féltve őrizgetett pekándiómból, kiegészítve némi vajkaramellával.

Nem éppen egy fogyókúrás darab :), cukor, vajkaramella, dió...de egyszer-kétszer belefér, főleg, ha nem  rontunk neki az egész tepsinek, hanem megállunk 1-2 darabnál (elég nehéz feladat.)

Hozzávalók 30 darabhoz:

16 dkg barnacukor

1 tojás

1,5 tk sütőpor

fél vaníliarúd kikapart magja vagy 1 tk vaníliakivonat (nem aroma!)

20 dkg liszt

5 dkg pekándió

5 dkg vajkaramella

A tojást kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, a vaníliát és összedolgozzuk. Végül beleforgatjuk az apróra vágott  pekándiót és vajkaramellát is. Vizes kézzel kisebb diónyi darabokat csípünk belőle, tepsire sorakoztatjuk, tenyerünkkel ellapítjuk. 180 fokon 10 percig sütjük.

Túrós körtepite karamellöntettel - recepttel

 

Sztori itt.

Recept meg itt.:

Hozzávalók egy 28 cm-es pitetálhoz (vagy fém gyümölcstorta formához:)

A tésztához:
15 dkg hideg vaj
6 dkg porcukor
30 dkg liszt
1 tojás

a töltelékhez:
40 gramm étkezési keményítő (vagy 1 csomag vaníliás pudingpor)

3 dl tej
8 dkg kristálycukor
25 dkg krémes tehéntúró
3-4 db körte
2-3 ek áfonya- vagy ribizlilekvár

öntet:

15 dkg cukor

2 dl meleg víz

2,5 dl tejszín

Elkészítés:
Az étkezési keményítőt – a tejet apránként adagolva – csomómentesen kikeverjük a tejjel és a cukorral, majd pudingot főzünk belőle. Félretesszük hűlni.

A darabolt hideg vajat elmorzsoljuk a liszttel és a porcukorral, majd amikor már morzsás állagú, hozzáadjuk a tojást és gyors mozdulatokkal homogén masszává gyúrjuk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk és kibélelünk vele egy pitetálat vagy gyümölcstorta formát, a túllógó részeket levágjuk. Az alját villával megszurkáljuk.

Amikor a puding langyosra hűlt, alaposan kikeverjük a túróval.
A tésztára simítjuk a túrókrémet, majd vékonyan megkenjük lekvárral és a tetején csinosan elrendezzük a cikkekre vágott körtét (meghámozni nem kell.)

180 fokra előmelegített sütőben 35 percig sütjük.

Közben elkészítjük a karamellöntetet: a cukrot lábosban karamellizáljuk, olyan színűre, mint a Dobos tortán a cukor, majd meleg vízzel felöntjük. Tipp: a lábost a tűzről vonjuk le és ne álljunk közel a láboshoz, mert felcsap a gőz.) Ezután visszaforraljuk kb. méz sűrűségűre, majd felöntjük a tejszínnel és besűrítjük.

 
A megsült pite tetejét megcsorgatjuk karamellel, a többit tálkában kínáljuk mellé.

Hidegen szeleteljük.

Tipp: almával is készíthető.

Kávé,csokoládé, tejszín és karamell

Dolce Vita megihletett ezzel a  szülinapi felhívással, ez már a második kávés édesség. (És van még egy sós ötlet is a tarsolyban, megvalósításra várva :p)

A kávét én tejszínnel szeretem, tudom, most az igazi kávérajongók biztosan felhördülnek (akik szerint a kávét minden nélkül, keserűn kell fogyasztani).

Sőt, egyes helyeken a presszókávé mellé hoznak egy cuki kis kocka csokoládét, amit én előszeretettel oldok fel a kávéban.

Szóval kávé-tejszínnel. Ennél már csak az lehet jobb, ha még egy kis karamell is kerül mellé.

Így született a panna cotta duó, kávés és tejszínes réteggel, egy kis csokoládéval megbolondítva, mellé pedig egy selymesen sűrű karamell öntet. Azt hiszem, erre mondják az angolok, hogy indulging.

Aki szereti a kapucíner szeletet (gyerekkoromban imádtam, nem ettem ezer éve, azt sem tudom, kapni-e még...) az imádni fogja ezt is. Merthogy ugyanolyan íze van.

Hozzávalók 4 adagra:

3+2 dl tejszín

3+2 dkg cukor

3 dkg magas kakótartalmú étcsokoládé

1 csomag dr. Oetker zselatin fix vagy 10 g sima zselatin

80 ml erős fekete kávé

a karamell öntethez:

2 ek cukor

1 dl víz

1,5 dl tejszín

Elkészítés:

8 g zselatin fixet (ez kb. fél csomag) vagy 4 g sima zselatint csomómentesen elkeverünk 2 dl tejszínnel, majd hozzáadunk 2 dkg cukrot és éppen csak összeforraljuk.

4 db, hideg vízzel kiöblített ramekin formába osztjuk igazságosan.

Hűtőben bő fél órán át dermesztjük.

Közben elkészítjük a kávés réteget:

12 g zselatin fixet (vagy 6 g sima zselatint) csomómentesen elkeverünk  3 dl tejszínnel, a kávéval és 3 dkg cukorral, beletördeljük a csokoládét, majd éppen csak összeforraljuk.

Ha a sima tejszínes réteg megdermedt, a tetejükre ráöntjük a kávés réteget. (A tejszínréteg megdermedése nálam egy bő fél óra volt, a hűtő leghidegebb részén, de akár a fagyasztóba is betehetjük egy rövid időre, de azért vigyázzunk, nehogy megfeledkezzünk róla és fagyi legyen!)  

Hűtőben dermesztjük.

Karamell öntet:

A cukrot egy kis lábosban Dobos torta színűre karamellizáljuk. Vigyázzunk, nehogy megégjen, mert a karamell keserű lesz (az első adag nekem a kukában végezte, egy pillanatra nem figyeltem oda és tessék:p).

Felöntjük a vízzel. A karamell ekkor megdermed, de nem kell aggódni, majd feloldódik. Közepes lángon kb. felére beforraljuk. Akkor jó, ha egy tányérra cseppentve már nem folyik szét.

Felöntjük a tejszínnel és összeforraljuk.