Rigatoni zellerrel és gruyére sajttal

Annak ellenére, hogy húsvét előtt nem szoktunk böjtölni, azt az egyet azért betartjuk, hogy nagypénteken nem eszünk húst, így kézenfekvő volt, hogy ha nem hús, hát tészta lesz a mai vacsora. Mert gyors, finom és százfélképpen variálható. Bevallom, először nem is akartam feltenni a blogra, de annyira finom lett, hogy gondoltam, hátha más is kedvet kap hozzá. Szóval ez most egy villámposzt, villám recepttel.

Két kedvencünk került bele: szárzeller és gruyére sajt. A gruyére kiváltható parmezánnal vagy fele-fele arányban parmezánnal s ementálival.

Hozzávalók 2 adagra:

25-30 dkg rigatoni vagy penne
3 dl tejszín
fél dl száraz fehérbor
7-8 dkg gruyére sajt (plusz a tetejére)
fél fej vöröshagyma
4 db angol zeller
1 ek vaj

A tésztát főzzük félpuhára (4 perc). A felaprított hagymát és a zellert felhevített vajon pirítsuk le, a hagyma kapjon egy kis színt is. Öntsük alá a bort, nagy lángon forraljuk ki, majd adjuk hozzá a tejszínt, szórjuk bele a reszelt sajtot, és főzzük össze, míg besűrűsödik.

A tésztát tegyük kivajazott hőálló tálba, öntsük rá a tejszínes zellert és szórjuk meg bőven reszelt gruyére vagy parmezán sajttal.

180 fokon 20 perc alatt süssük készre.

Tonhalropogós fehérboros mártogatóval, pikáns tésztasalátával

Egyetemista koromban házibuli nem maradhatott el Eszterke barátnőm tejfölös-fehérboros-hagymás tonhalpástétoma nélkül. Lehet, hogy ő már nem emlékszik rá, mindenesetre én azóta is gyakran készítem , házi bagettel és mindenkinek nagyon ízlik. Ez a pástétom most más értelmet nyert, a savanykás ízvilágot a túró kölcsönzi a tejföl helyett. Önmagában, a mártogatóval igazi parti-falat, a tésztasalátával kiegészítve első vagy akár könnyebb főfogás. 

A Sparchef versenyre készült.  (Szavazni ér. :) )

Hozzávalók 4 adagra:

A tonhalropogóshoz: 

140 g tonhal (olajban eltett konzerv)

1 tojás

1 fej vöröshagyma

90 g túró

4 ek zsemlemorzsa
fél szikkadt zsemle
1 dl tej

só, őrölt bors

A salátához:

320 g penne tészta

1 fej lilahagyma

1-1 ek frissen aprított kakukkfű, bazsalikom, rozmaring

8 ek olívaolaj

só, bors

15- 15 dkg füstölt kecskesajt (vagy füstölt gomolya) és sima kecskesajt

A mártogatóhoz:

150 g tejföl

4 ek majonéz

4 ek fehérbor

citromlé

só

Elkészítés: 

A salátához egy kisebb tálkában elkeverjük a felaprított lilahagymát, a fél x fél cm-re vágott sajtokat, az apróra vágott szárított paradicsomot. Hozzáadjuk a felaprított friss zöldfűszereket is, és meglocsoljuk az olívaolajjal. Sóval, frissen őrölt borssal ízesítjük. Kicsit állni hagyjuk, míg elkészítjük a tonhalropogóst. (Tipp:minél többet áll, annál jobb, mert a friss zöldfűszerek és a szárított paradicsom annál jobban átjárják az olívaolajat. Egy egész éjszaka a hűtőben igen jót tesz neki.) 

A tonhalropogóshoz a lecsöpögtetett tonhalat alaposan kikeverjük a túróval, a tojással, és a tejbe áztatott, alaposan kinyomkodott fél zsemlével, és a nagyon apróra vágott vöröshagymával, majd annyi (kb. 4-5 ek) zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy közepesen lágy, de nem ragacsos masszát kapjunk. Sóval, frissen őrölt borssal ízesítjük. Kisebb diónyi gombócokat formálunk a masszából,kissé ellapítjuk korong alakúra, majd zsemlemorzsába forgatjuk és bő zsiradékban aranybarnára sütjük. 20 darab tallért ad ki a receptben írt mennyiség. A mártogatóhoz a majonézt elkeverjük a tejföllel és a fehérborral és kevés frissen facsart citromlével ízesítjük. Gyengéden sózzuk. 

A tésztát fogkeményre főzzük, leszűrjük és összeforgatjuk az olívaolajban érlelt fűszeres sajtokkal. Aki szereti, kis rukkola salátával is gazdagíthatja a salátát. Tálalásig hűtőben érleljük.

Csőben sült tonhalas lingiune túróval

Pedig hányszor megfogadtam, hogy nem indulok receptfeltöltős-szavazós-lájkolós játékban. És nem is, ebben is csak 2 ok miatt: Lila Füge az egyik kedvencem, másrészt itt nem csak közönség- hanem szakmai díj is van.

Nagyon egyszerű kis főétel, könnyen összedobható vacsora.

Receptért katt ide.

Ezerrel tavasz

Végre tavasz van, ami két dolgot is magával von: éljenek a fények, amik még egy ilyen botcsinálta fotósnak, mint én is nagyon jól esnek.

Kettő: gasztronómiai szempontból a tavasz nálam egyenlő a friss zöldfűszerekkel és a könnyed ételekkel. Na nem mintha télen nem vennék egy-egy cserép bazsalikomot, rozmaringot, de szegények pár hét után a fűtés hőjétől, a fényhiánytól és a száraz levegőtől megmakkannak. Viszont a zsálya olyan, amit télen nem tudok beszerezni cserépedényben, most viszont teli vannak velük a kertészáruházak, virágnagykerek. Tavaly a nyár végére hatalmasra nőtt a zsályabokrom, erre azok a rohadék csigák egyik napról a másikra, alattomosan, az éj leple alatt ropira zabálták...:( Az idén kibővítettem a zöldfűszer "ültetvényemet": kaptam oregánót, citromos kakukkfüvet, bordó kakukkfüvet, (sajnos ezeknek csak az ilyen amatőr nevét tudom, botanikai meghatározását nem :) ) görög, apró levelű bazsalikomot, sőt, vettem egy cserép rukkolát, és steviát is. Most már csak valami csigacsapda kellene...

Egy egyszerű pasta carbonarát készítettem (szélesmetélttel, a spagettit nem szeretem annyira) egy kis zsályával.

A carbonara tészta amúgy is a vesszőparipám, ő is fent van a konyhai tévhitek dobogós helyén. Nagyon sokan úgy tudják, hogy tejszín kell bele (megjegyzem, Olaszországban is azzal készítik egyes helyeken) és szalonna helyett gépsonkával, sőt, extrémebb esetben (konzerv) kukoricával készítik. Mindez szerintem leginkább a különféle tasakos "csodáknak" köszönhető. Hát persze, milyen egyszerű is a port kikeverni egy kis tejszínnel, és kifőzni a tésztát, aztán jóllakik az egész család. Holott egy igazi carbonarát ugyanannyi időbe tart elkészíteni és garantálom, hogy mindenki kinyalja utána a tányért.

A választásom egyébiránt azért is esett erre, mert van még a hűtőben egy kis darab a barátnőmtől kapott és féltve őrzött borsos pancettából, amit valami szárd juhász bácsika tekert/lógatott/szárított a hegyen Algheroban.

Hozzávalók 2 főre: (nem túlzottan nagyétkű embereknek, könnyű vacsora vagy ebéd gyanánt)

180-200 g tagliatelle/spagetti
1 gerezd fokhagyma
4 tojássárgája (vagy 2 egész tojás, de én csak sárgájával szoktam)
4-5 dkg (kb. 2 ek reszelt) friss parmezán
8 dkg pancetta vagy más húsos szalonna, pl. kolozsvári
10 levél zsálya

Elkészítés:

Először is, feltesszük a tésztavizet főni. Mire a tészta kifő, mindennel készen is leszünk.

A pancettát apró kockára vágjuk és száraz serpenyőben lepirítjuk (ha elég zsíros, nem kell alá semmi zsiradék, kisül belőle elég). Hozzáadjuk  a zsályaleveleket is és kissé megfonnyasztjuk.

A tojássárgákat és a parmezánt elkeverjük.

Amikor a tészta megfőtt, a szalonnás serpenyőbe merjük, átforgatjuk, a tűzről levesszük.

A tojásos parmezánba merünk egy kisebb szedőkanállal a tésztavízből és alaposan elkeverjük, majd ezt a keveréket ráöntjük a tésztára és alaposan átforgatjuk. A tojás a tészta hőjétől "megfő" és krémes bevonatot képez rajta. Figyelem! Ne öntsük közvetlenül a tűzforró tésztára, mert a tojás kicsapódik és carbonara helyett rántottás tészta lesz. :)

Azonnal tálaljuk, kevés frissen őrölt borssal a tetején (én most ezt kihagytam, mert a pancetta borsos volt).

Megj.: a carbonara készülhet fele-fele arányban parmezánnal és pecorino romanóval, de utóbbit errefelé nem is nagyon lehet kapni, másrészt én magam annyira nem is szeretem.

Tagliatelle medvehagyma mártással

 

Ezmiez? :)

 

Igen, én sem maradhattam le...na azt azért nem állítom, hogy álmatlanul forgolódtam éjszaka amiatt, hogy az én blogomon még nincs medvehagymás recept, bezzegmindenkimásénvaaan...

Szeretem a medvehagymát, most van szezonja, addig együk, amíg van (ez lesz a spárgával is.)

A snidlingmártás analógiájára készítettem egy medvehagymamártást, csak ezt pépesítettem. Eszméletlen színe lett..Na és az íze...arról nem is beszélve, hogy egy kis csavar is van benne. A hétvégén a főzősuliban vajban konfitált csirkét készítettünk, jó sok fokhagymával és a sütésből visszamaradt (egy kiló!) vajat szépen hazahoztam, ki nem dobunk semmit, jó lesz az még sokmindenre. Nos, a vajnak jó kis fokhagymaíze van, még aznap este nagy sóhajtások között  pirítósra kenve ettem, és most  felhasználtam ebben a mártásban is (nem mintha a medvehagyma önmagában nem lenne elég, így is egy csomag Orbit kell, hogy az ember elűzze..:D) Persze ha nincs otthon ipari mennyiságű fokhagymás vajunk, anélkül is működik.

A mártás aztán rákerült egy kis tagliatellére, teljesen zöldre színezte.

Bevallom, hogy először bőrén sütött lazacot képzeltem mellé, de nem volt kedvem kimászni a Metróba, csirkemell pedig mindig van itthon. Igenám, csak az olyan unalmas, így parmezánköpenyt kapott.

Szóval, kb. ennyi.

Hozzávalók 2 főre:

egy közepes csokor medvehagyma felaprítva (én a zacskós medvehagymának a felét használtam fel)

2 dl tejszín

2 ek vaj

2 szelet csirkemell

friss, reszelt parmezán (kb. 5 dkg)

tagliatelle tészta (kb. 250 g)

Elkészítése" roppant sok időt vesz igénybe", gyakorlatilag amíg a tésztavíz felfő és a tészta megfő, készen is vagyunk mindennel.

Szóval, először is, feltesszük a tésztavizet.:)

A vajat egy kisebb lábosban megolvasztjuk, majd megfonnyasztjuk rajta az apróra vágott medvehagymát, felöntjük  tejszínnel, ízlés szerint sózzuk és besűrítjük (pár perc). Semmiféle liszt és egyéb sűrítő (pl.keményítő) nem kell hozzá. Botmixerrel alaposan pépesítjük.

A csirkemellet kissé sózzuk (vigyázva, mert a parmezán is sós), vékonyan megkenjük olajjal és a parmezánban megforgatjuk. Opció: előtte tojásba is márthatjuk, mintha paníroznánk. Egy serpenyőbe kevés olajat öntve kis lángon mindkét oldalán megsütjük. Javaslom, hogy széles lapáttal nyúljunk alá és úgy fordítsuk át, hogyha a parmezán esetleg odaragadna a serpenyőhőz sütés közben, akkor a lapáttal könnyen fel lehet szedni.

Ha a tészta kifőtt, leszűrjük, és beleöntjük a mártásos edénybe és alaposan átforgatjuk a mártással.

Azonnal tálaljuk.

Blini kaviárral és kapros tejföllel

A blini egy orosz kelt, palacsintaszerű tésztaétel, amit édesen és sósan egyaránt fogyasztanak, egyébként sokban hasonlít a Magyarországon is oly' népszerű talkedlihez (egyes tájakon tarkedli, illetve dorkedli néven ismert.

Változatos feltétekkel elkészíthető, kitűnő vendégváró finomság, a vendégsereg ízlésének megfelelően tényleg csak a fantáziánk szab határt, hogy mit kínáluk hozzá.

A legfinomabb lazaccal, kaviárral, de elképzelhető pl. füstölt sonkával (akár tormával is), különféle füstölt halakkal (pl.  makréla). A rá kerülő tejfölt ízesíthetjük apróra vágott savanyú uborkával, kapribogyóval, szardellával, citromlével és/vagy héjjal.

Karácsony közeledtén, mi most a főzősuliban a klasszikus kaviáros-tejfölös-kapros változatot készítettük, amit lazackrémleves követett (ezért nem lett lazacos, mert a 2 étel ütötte volna egymást a menüsorban.)

Hozzávalók kb. 25 db-hoz:

25 dkg liszt (a lejobb, ha a fele hajdinaliszt)
3 dkg élesztő
1 tk cukor
2 tk só
2 ek tejföl
300 ml tej
2 ek olvasztott vaj

Elkészítés:

A lisztet egy tálba szórjuk, a közepébe mélyedést készítünk, abba belemorzsoljuk az élesztőt és egy tk. cukrot, majd egy kevés langyos tejet öntünk rá. Megvárjuk, míg az élesztő felfut (5-10 perc), majd apránként a többi tejet is hozzáadva csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a sót, tojások sárgáját, a tejfölt és az olvasztott vajat is. Híg nokedlitészta állagú lesz.

Lefedve legalább fél órán át kelesztjük (de egy óra sem árt neki.)

2 tojás fehérjét kemény habbá verjük és óvatosan beledolgozzuk a tésztába.

Egy serpenyőt kissé kiolajozunk és evőkanálnyi mennyiségeket szaggatunk a tésztából a forró serpenyőbe. Oldalanként 2-3 percig sütjük, szép világosbarnára. Talkedlisütőben (tükörtojássütőben) is készíthető, de sima serpenyő is megteszi.

A tetejére most egy nagy doboz tejfölt - 2 evőkanál híja volt -  (kb. 350 g) kevertünk ki 2 ek olvasztott vajjal, amit sóztunk, és egy negyed citrom levével és frissen aprított kaporral ízesítettünk. Végül egy késhegynyi kaviárral koronáztuk meg.

 

Sütőtökös-csirkemelles fetuccine

November 13., délelőtt 10 óra és a teraszon lévő hőmérő 17 Celsius fokot mutat...el sem hiszem, egy szál pólóban flangálok. Süt a nap, csiriplenek a madarak, fényben úszik az egész lakás. Juhééé. Ha nem sütőtök lenne a tányéron, el sem hinném, hogy nem nyár van.

Ezt a csodálatos időt ezzel a színpompás tökös-csirkés-pármai sonkás fetuccinével "ünnepeltem" meg, pláne, hogy múlt héten kaptam Olaszországból egy doboz házi jellegű tésztát. Szerintem a minőségi tészta méltó társa lett ez a ragu, meg amúgy is imádom a sütőtököt és még mindig nem tudok betelni vele. És végre felavattam  a múlt héten a lomi piacon vásárolt tányéromat és ezüst villámat is - ugyan ütött-kopott, de pont az a lényeg benne.

Gyors hétvégi ebéd őszre (vagy nyárra? :D) , azaz sütőtökös csirkemelles ragu fetuccinével:

Hozzávalók 2 főre:

125 g fetuccine

15 dkg csirkemell kockára vágva

4 szelet pármai sonka csíkokra vágva

1 ek olívaolaj

1 kisebb cikk (kb. 15 dkg) sütőtök

1,5 dl tejszín

egy csapott ek. (kb. 2 dkg)  frissen reszelt parmezán

szűk 1 dl félédes fehérbor

só, bors

Elkészítés:

A tésztavizet feltesszük főni, mire a tészta megfő, a ragu is elkészül.

A csirkemellet és a pármai sonkát egy ek olívaolajon megpirítjuk, pár perc alatt, majd hozzáadjuk a sütőtököt és együtt pirítjuk további 3-4 percig, míg a húson és a tökön pörzsanyagok képződnek.

Sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük a borral és nagy lángon kiforraljuk. Kis lángon addig pároljuk, míg a sütőtök ehető puhaságú, al dente, de még nem főtt szét, ez szintén pár perc. Hozzáadjuk a tejszínt, a parmezánt, pár perc alatt besűrítjük, majd szűrőkanállal a serpenyőbe merjük a tésztát és a raguval jól átforgatjuk (én a fotó kedvéért a ragut külön kanalaztam rá). Ha szükséges, a tészta főzőlevéből adunk még hozzá.

Anyukám rakott tésztája

Hetek óta tervezem, hogy közzéteszem anyukám "messze földön híres" rakott tésztáját, ami voltaképpen semmi extra, viszont elképesztően finom. Legalábbis a mi családunkban dobogós helyen áll. Kb. 15, de már az is lehet, hogy 20 évvel ezelőtt ötölte ki egy kreatív szombat vagy vasárnap délelőtt, azóta nagyon sokszor elkészült már. A recept megszületését azóta már homály fedi, bár van egy olyan sejtésem, hogy a húsvétról megmaradt sonka és tojás volt a motiváció. :) Anyukám azóta is olyan büszke rá, hogy ez tényleg az ő saját receptje, teljesen saját kútfőből származik, na de a lényeg, hogy az egész család oda meg vissza van tőle kétszer. :) Főleg az én válogatóművész tesóm.

Talán furcsa lehet, hogy gépsonkát írok a hozzávalók között....Igen, 15-20 éve még csak gépsonkát lehetett kapni a lakótelepi abc-ben, ha jól emlékszem, kb. kétfélét: "simát" és egy téglalap alakút-utóbbit sonkatekercshez használtuk. Máig emlékszem, amikor anyukám elküldött a boltba, és utánamszólt, hogy "Vegyél vagy 30 deka gépsonkát is, kislányom! De egyben!" Akkor már tudtam, hogy bizony rakott tészta, vagy rakott karfiol lesz ebédre (mi utóbbit is sonkával készítjük, nem darált hússal.) Ma már nyoma sincs azoknak a gépsonkáknak sajnos. Talán a Kapuvári uzsonnasonka, de az sem az igazi. Pedig azok a vajas-gépsonkás puha zsömlék gyerekkoromból...

Bevallom, amikor valamelyik nap a No Salty-n megláttam Feenuee rakott tésztáját, majdnem infarktust kaptam, mert azt hittem, más is "kitalálta". Amikor megnéztem a receptet, már láttam, hogy a miénk kicsit más. El is határoztam gyorsan, hogy mihamarabb megsütöm és megosztom Veletek. Remélem, szeretettel fogadjátok.

Sonkás rakott tészta 4 főre:

fél csomag (250 gr) fodros nagykocka tészta
15-20 dkg gépsonka

3-4 tojás
A mártáshoz:
5 dkg vaj (és NEM margarin)
3 fakanál (csapott ek) liszt
3 dl tej
kis pohár (175 gr) tejföl
szerecsendió
só, fehérbors
Tetejére:
kb. 30 dkg reszelt sajt

A tésztát sós vízben kifőzzük. Ajánlom, hogy csak 3-4 percig főzzük, szóval legyen egy kicsit "ress", nem kell teljesen megfőzni. Miután leszűrtük, kevéske olajjal keverjük át, hogy ne tapadjon össze felhasználásig.

A tojásokat keményre főzzük.
A gépsonkát kockára vágjuk.

Elkészítjük a besamel mártást: a vajat serpenyőben felovasztjuk, majd a lisztet hozzáadva világos aranyszínűre pirítjuk (rántást készítünk) majd a tűzről levonva apránként hozzáadjuk a forró tejet. Mindig csak egy keveset, hogy ne csomósodjon. Célszerű a fakanalat habverőre cserélni. Sóval, frissen reszelt szerecsendióval és őrölt fehérborssal ízesítjük. Hagyjuk kissé kihűlni, majd keverjük el benne a tejfölt.

Egy hőálló tálat kissé kivajazunk, majd elkezdjük a rétegezést: tészta, amit megszórunk a sonkakockákkal, erre kerül a karikára vágott főtt tojás, majd mártás. A tetejére vékony rétegben tészta és arra jó bőven mártás kerüljön. (Egyébként kb. 3-4 réteggel számoljunk.)

A tetejét vastagon megszórjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt sajttal és kb. 190-200 fokos sütőben kb. 30 perc alatt (míg a sajt szépen rápirul) megsütjük.

Gnocchi cukorborsóval és szárított paradicsommal

Ezt az ételt nagy szerelmem, Szívemcsücske Jenei Tamás (TV Paprika) készítette még vagy 2 éve, gyorsan lekapartam egy fecnire, azóta nagyon sokszor elkészítettem már. Zsenialitása az egyszerűségében rejlik: egyrészt a gnocchit nem kell külön megfőzni, másrészt külön mártást készíteni. Na és az íze-illata...azonnal egy olasz kisvendéglőben érzi magát az ember. Jenei Tamás füstölt lazaccal és spárgával göngyölt halibutfilét készített mellé, de ez így önmagában is nagyon laktató. Mivel sem halibutfilé, sem spárga nem volt itthon, "csak" gnocchi készült, de ami késik,az nem múlik.

Ha készen kapható gnocchival készül (bár ez utóbbi félmegoldás, noha vannak nagyon jó minőségű kész gnocchik) akkor 10 perc alatt az asztalon van. Hát nem zseniális?!

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg gnocchi

1 dl olívaolaj

20 dkg cukorborsó

6 dl tejszín

10-12 db aszalt paradicsom

fél fej (kb. 5 gerezd) fokhagyma

kisebb csokor friss bazsalikom

pici só, bors
Az olívaolajat egy szélesebb serpenyőben felhevítjük, majd a gnocchit megpirítjuk rajta. (A szélei pirosasak lesznek.)

Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, az apróra vágott bazsalikomot, a darabokra vágott szárított paradicsomot, valamint a cukorborsót és pár percig együtt pirítjuk (vigyázzunk, hogy a fokhagyma meg ne égjen, kevergessük, illetve legjobb, ha rázogatjuk a serpenyőt, hogy ne nagyon törjük össze a gnocchit.)

Felöntjük a tejszínnel és addig főzzük, míg a tejszín mártás-sűrűségű lesz és szépen bevonja a gnocchikat(pár perc).

Gyengéden sózzuk-borsozzuk (vigyázva, mert a szárított paradicsom elég sós.)

Parmezánforgáccsal tálalhatjuk.

Gorgonzolás radicchiós penne

A radicchio első ránézésre - nem szakavatott szemnek :) - lila káposztára emlékeztet. Pedig nem az, még távolról sem.

A radicchio (ejtsd: radikkió és nem radiccsió, ahogyan sokan ejtik), a cikóriafélék családjába tartozik, már az ókorban is fogyasztották, és azt tartották róla, hogy vértisztító hatású, valamint álmatlanság ellen remek népi orvosság.

Legismertebb fajtáit azokról a régiókról nevezték el, ahol termesztik. Így radicchio castelfranco, melynek formája kerek, levelei krémszínűek, lila cirádákkal, a radicchio rosso di verona gömbölyű fejű, lila levelű, a radicchio chioggia úgyszintén gömbölyű, levelei lilák, fehér erezettel és küllemében leginkább a káposztára hasonlít. (Magyarországon utóbbit általában hipermarketbekben is lehet kapni. Ez egész évben kapható, és kevésbé markáns az íze). A leghíresebb a radicchio rosso di treviso, amely - csakúgy, mint a castelfranco - földrajzi eredetvédettséget (IGP - Indicazione Geografica Protetta) élvez. Formája hosszúkás, leginkább a római salátára emlékeztet, csak éppen lila, fehér bordájú levelekkel. A radicchio rosso di trevisónak saját honlapja is van.

Az olaszok eme méltán híres növénye változatosan felhasználható, varázslatos színe magára vonja a tekintetet (még a legunalmasabb salátát is feldobja),és az íze is remek, bár kissé kesernyés.

Hazájában általában önmagában fogyasztják citromlével, ecettel meglocsolva, parmezánnal megszórva, antipastiént, de fogyasztható grillezve, fenyőmaggal, rizottóban, tésztával, sőt, őshazájában, Veneto tartományban még desszertet is készítenek belőle.
Jobbfajta olasz üzletben (nem Mamito tengerperti jégkrémesében) vehetünk olajban-ecetben eltettet, vagy édes radicchio kompótot, illetve radicchióval ízesített grappát is.

Az alábbi recept Szardíniába "disszidált" drága barátnőmtől való, aki egy csevegés közben, két mondat közt, sajátos lehengerlő stílusában tíz másodpercben osztotta meg velem, aztán rögtön témát is váltott. :)

Gorgonzolás radicchiós penne 2 főre:

A tésztavizet (sóval ízesítve) feltesszük főzni, majd a tésztát al dente állagúra főzzük. A radicchiót kettévágjuk, torzsáját kivágjuk, majd vékony metéltre szeleteljük.
Egy tálban vízgőz fölött 2 dl tejszínben elkeverünk kb. 10 dkg morzsolt gorgonzolát és kb. 10 percig főzzük (nem forraljuk) amíg a gorgonzola el nem olvad, majd a tűzről levonva kissé hűlni hagyjuk, hozzákeverünk egy tojássárgáját is és szépen egyenletesen elkeverjük.

A megfőtt tésztát szűrőkanállal belemerjük a mártásba, majd az egészet egy serpenyőbe öntjük és még kb. 2 percig átforgatjuk-átforrósítjuk, ez alatt a mártás is szépen besűrűsödik. Ha esetleg túl sűrű lenne a mártás, a tészta főzővizéből adunk hozzá. A tűzről levesszük, a legvégén hozzáadjuk a csíkokra vágott radicchiót, átforgatjuk és azonnal tálaljuk.