Ajándékpite

Az egész úgy kezdődött, hogy rendeltem innen 10 db, a képen látható egyszer használatos piteformát és mini kalácsformát. Legnagyobb előnye azon kívül, hogy szép karácsonyi dekorban kapható, az, hogy a legjobb megoldás, ha például ajándékba szeretnénk vinni, amit sütöttünk.

Azzal folytatódott, hogy tegnap este látogatóba mentem egy kisebb műtét után lábadozó barátnőmhöz, aki a brownie-jellegű süteményeket és csokis kekszeket/cookiekat szereti a legjobban.

Így született ez az nagyon csokis, ragacsos, fűszeres, aszalt szilvás mini pite. 

A mennyiség 2 db, 16 cm-es vagy egy nagyobb (30 cm-es) pitetálhoz elegendő. Annyi bibi történt, hogy a papírformát nem vajaztam-liszteztem ki, naivan azt gondoltam, hogy tapadásmentes a bevonata, így kellett egy kis ügyeskedés, míg kijött. 

Hozzávalók:

130 g vaj

125 g magas kakaótartalmú étcsokoládé
2 tojás
200 g barnacukor

140 g liszt
fél tk szódabikarbóna
100 g aszalt szilva apróra vágva
1 tk őrölt szegfűszeg, vagy mézeskalács fűszerkeverék (elhagyható, de így kevésbé lesz "karácsonyi" az ízvilága)

Elkészítés: 

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A vajat kis lángon összeolvasztjuk a csokoládéval, félretesszük hűlni. A cukrot habosra keverjük az egész tojásokkal, hozzáadjuk a lisztet, a szódabikarbónát és az őrölt szegfűszeget, elkeverjük, majd a végén hozzáöntjük az olvasztott csokoládét is. Belekeverjük az aprított aszalt szilvát is és kivajazott lisztezett formában 20 percig sütjük. Vigyázat, ne süssük túl, mert elrontjuk és kiszárad. Ha egy fogpiszkálót a közepébe szúrva még egy kis tészta ragad rá, na akkor pont jó (ha a fogpiszkáló tisztán jön ki, akkor sajna már túlsült.) A papírforma nem tartotta úgy a hőt, ezért én 30 percig sütöttem, de tortatálban elég a 20 perc.
Meleg állapotában nem, de langyosan már szeletelhető.

Makadámdiós pite

Vannak még csodák. A kedvenc helyi zöldségesemnél makadámdiót kaptam. Sőt! Jövő hétre ígértek pekándiót is. 

Mondjuk nem valami gazdaságos, mivel 30 dekából csak 10 maradt, mire megtisztítottam a héjától, de az íze mindenért kárpótol. A makadámdió  héját leküzdeni ugyancsak nem volt egyszerű, kell hozzá egy jó kalapács és azt tanácsolom, hogy a héjon található (egyébként alig észrevehető) repedésnél üssetek rá, különben elgurul jó messzire.

Szóval, ha már ilyen kincsre leltem, illene kellően felhasználni. Tegnap este ötletelés gyanánt begugliztam, hogy "macadamian pie", de egyrészről nem tetszettek igazán a receptek, másrészről idegrángást kaptam az amerikai receptekben található mennyiségektől, illetve hülyébbnél hülye alapanyagoktól (mint pl. half packet....powder- biztos valami liszt, vagy ki tudja micsoda). Nem akartam valami fojtós-száraz valamit, krémesre vágytam. 

A krém eredetileg sima csokoládésnak indult, míg a boltban meg nem láttam egy nugátkrémmel töltött tejcsokoládét, így esett a választásom erre. Nem bántam meg.

Gyúrtam egy klasszikus linzertésztát, azt megtöltöttem nugátkrémes csokoládékrémmel, a tetejére pedig makadámdió-grillázs került. Saját receptről nem illik ilyen mondani, de valami terror finom lett, és bár egyáltalán nem tömény, egy szelet kibánt velem. Nem mondom, hogy egy szabályosan szeletelhető sütemény, de éppen ilyet szerettem volna. Ha több keményítő került volna a krémbe, az csak az esztétikumon javítana, az élvezeti érték rovására.

Érdemes olyan pitetálban készíteni, aminek levehető az alja. Nos, nekem nem volt ilyen (még most sincs, mivel csak 18 cm-eset láttam a boltban) de megsúgom, hogy a sima fém pitetálból is csodálatosan kijött.

Hozzávalók egy 30 cm-es pitetálhoz:

tészta:
30 dkg liszt
10 dkg porcukor
20 dkg vaj
1 tojás sárgája

krém:

5 dkg étkezési keményítő
5 dl tej
125 g nugátkrémmel töltött tejcsokoládé (én Choceur márkájút használtam-Aldi)
3 tojás
60 g porcukor

a makadámdió grillázshoz:

15 dkg demerara barnacukor
1 ek vaj
10 dkg makadámdió

Elkészítés:

A tésztához a hideg vajat elmorzsoljuk a porcukorral és a liszttel, majd a tojássárgát hozzáadva szép fényes, homogén masszává gyúrjuk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk és kibéleljük vele a tálat. Alját villával sűrűn meszurkáljuk, majd ráterítünk egy sütőpapírt, és valamilyen száraz hüvelyest (esetleg rizst) szórunk rá súlyozás gyanánt. Ez azért szükséges, hogy sütés közben ne "pupulykásodjon" fel a tészta. 170 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük, majd a sütőpapírt 4 sarkánál összefogva leemeljük róla  a pitesúlyt és további kb. 10 percig sütjük, míg a széle éppen csak megpirul. Hagyjuk kihűlni, majd kivesszük a formából és egy tálra tesszük.

A krémhez a keményítőt csomómentesen elkeverjük a tojássárgával és a tejjel, majd beletördeljük a csokoládét és sűrű krémmé főzzük. Közben a tojások fehérjét félig felverjük, majd a porcukrot adagonként hozzászórva kemény, fényes habbá verjük (a cukrot sosem szabad előre beletenni, mert sosem verődik fel a hab). A forró pudingba azonmód belekeverjük a fehérjehabot, majd a krémet a kihűlt linzeralapra simítjuk. Amikor már langyosra hűlt, hűtőbe tesszük a pitét.

A grillázshoz a barnacukrot egy kislábosban megolvasztjuk, hozzáadjuk a vajat és a durvára darabolt makadámdiót. Egy olajjal megkent sütőpapír darabra öntjük, szétlapítjuk kb. 1 cm vastagra és hagyjuk kihűlni. Ráterítünk egy konyharuhát és húsklopfolóval apróbb darabokra törjük (nem kell túl apróra). A grillázzsal vastagon megszórjuk a pite tetejét. 

Tálalás előtt pár órán át a hűtőszekrényben dermesztjük.

Túrós körtepite karamellöntettel - recepttel

 

Sztori itt.

Recept meg itt.:

Hozzávalók egy 28 cm-es pitetálhoz (vagy fém gyümölcstorta formához:)

A tésztához:
15 dkg hideg vaj
6 dkg porcukor
30 dkg liszt
1 tojás

a töltelékhez:
40 gramm étkezési keményítő (vagy 1 csomag vaníliás pudingpor)

3 dl tej
8 dkg kristálycukor
25 dkg krémes tehéntúró
3-4 db körte
2-3 ek áfonya- vagy ribizlilekvár

öntet:

15 dkg cukor

2 dl meleg víz

2,5 dl tejszín

Elkészítés:
Az étkezési keményítőt – a tejet apránként adagolva – csomómentesen kikeverjük a tejjel és a cukorral, majd pudingot főzünk belőle. Félretesszük hűlni.

A darabolt hideg vajat elmorzsoljuk a liszttel és a porcukorral, majd amikor már morzsás állagú, hozzáadjuk a tojást és gyors mozdulatokkal homogén masszává gyúrjuk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk és kibélelünk vele egy pitetálat vagy gyümölcstorta formát, a túllógó részeket levágjuk. Az alját villával megszurkáljuk.

Amikor a puding langyosra hűlt, alaposan kikeverjük a túróval.
A tésztára simítjuk a túrókrémet, majd vékonyan megkenjük lekvárral és a tetején csinosan elrendezzük a cikkekre vágott körtét (meghámozni nem kell.)

180 fokra előmelegített sütőben 35 percig sütjük.

Közben elkészítjük a karamellöntetet: a cukrot lábosban karamellizáljuk, olyan színűre, mint a Dobos tortán a cukor, majd meleg vízzel felöntjük. Tipp: a lábost a tűzről vonjuk le és ne álljunk közel a láboshoz, mert felcsap a gőz.) Ezután visszaforraljuk kb. méz sűrűségűre, majd felöntjük a tejszínnel és besűrítjük.

 
A megsült pite tetejét megcsorgatjuk karamellel, a többit tálkában kínáljuk mellé.

Hidegen szeleteljük.

Tipp: almával is készíthető.

Túrós körtepite és rusztikus szilvatorta

A Praktikák sok gyerekhez blog szerzője, Móni után én vagyok a következő a Nők Lapja "Vendégoldal" rovatában, ahol gasztrobloggerek szerepelnek minden második héten a receptjeikkel. Én  egy körtés-túrókrémes pitét és egy szaftos szilvás tortát (ami akár pitének is nevezhető) készítettem, melynek receptjét a szerdán - előfizetőknek - kedden megjelenő Nők lapjában, illetve hamarosan itt a blogon is olvashattok. Addig is képekben.

 

Vaníliás szedres-áfonyás pite

Nagyon kék, nagyon finom. És nem hízlal, már ha úgy készíted.
Alul ropogós linzer, középen krémes töltelék, csordultig gyümölccsel.

Recept:
tészta:
14 dkg simaliszt vagy 7 dkg Master Mix és 7 dkg simaliszt keveréke
9 dkg vaj
1 tojás sárgája
1 tk folyékony édesítő

töltelék:
100 g étkezési keményítő* vagy 1 csomag Update 1 vaníliás pudingpor
2 dl tej
1 egész tojás
1 vaníliarúd kikapart magja (NEM ÉR kispórolni belőle!!!! :) )
szeder, áfonya
(*ha keményítőből készítjük, a töltelékhez 3-4 ek cukor is kell.)

Az Update verziót cukorbetegek, fogyni vágyók nyugodt szívvel fogyaszthatják, higgyétek el, tapasztalatból (és nem reklámból) írom.

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 170 fokra.

A  lisztet/master mixes lisztet elmorzsoljuk a vajjal, majd hozzáadjuk az édesítőt és a tojássárgáját és omlós tésztát gyúrunk belőle. Kibélelünk vele egy 22 cm-es pitetálat (a peremét is!), villával sűrűn megszurkáljuk, majd elősütjük 10 percig. (A sütő legyen előmelegítve! :) )

(Én most nem tettem rá nehezéken és működött.)

Amíg a pitealap sül, elkészítjük a krémet: a keményítőt/ U1 pudingport csomómentesen kikeverjük a tejjel és a tojással és hozzáadjuk a vaníliamagokat. (Tényleg nem ér kispórolni :) )

Az elősütött pitealapon elrendezgetjük a gyümölcsöket (egy kis tálca szeder és egy kis doboz áfonya ment rá) majd óvatosan ráöntjük a pudingporos keveréket.

Visszatesszük a sütőbe 30 percre, majd a sütőt lezárjuk és ott hagyjuk langyosra hűlni. Akkor jó, ha a pitetálat kissé megmozgatva már nem "remegős", folyós a krém, de nem kell teljesen szilárdra sütni, mert ha kihűl, úgyis dermed még.)

Ha nem bírjuk ki, hogy teljesen kihűljön, megsúgom, hogy félig langyosan is szépen szeletelhető és nagyon finom.

Epres morzsapite (crumble)

Valamelyik nap jól kitaláltam, hogy epres pitét fogok sütni (sosem sütöttem még epres pitét.)

Ehhez még hozzájön az is, hogy kedvenc zöldségesemnél már kapható magyar eper. Ja, és apropó kedvenc zöldséges: mit vettem ma? Csokoládé- és epermentát. Nem, nem sütemény, nem is krém, hanem fűszernövény. Bevallom, bioszból sose voltam valami penge, nem hallottam még a fentiekről. Aztán utánaolvastam, és  minden megvilágosodott. Van vagy csilliárd féle menta, akit érdekel, olvashat róla itt.

Szóval, eperpite. Eredetileg sima pitének indult, az ötlet már megvolt, mire ma kinyitok egy receptes újságot, második oldal, epres morzsapite. Hoppá. A morzsa ötletét kölcsönvettem, az alaptészta maradt (az újságban ugyanis kelt tésztával írták, de ehhez egyrészt nem volt kedvem, másrészt valahogy nem tudom elképzelni az epret kelt tésztával.)

A végeredmény egy "térülök-fordulok-hopp, elfogyott" típusú sütemény lett, az alja szivacsosan ruganyos, a közepén szaftos, a hőkezeléstől elképesztő ízű eper, a teteje pedig ropogós morzsa.

Hozzávalók:

3 egész tojás
8 ek cukor//xillit vagy 2-3 ek U1 negyedkanál cukor
180 g sűrű natúr joghurt (görög)
fél dl víz
100 g sima liszt vagy 50 g simaliszt és 50 g Master Mix keveréke
50 g rétesliszt vagy 25 g rétesliszt és 25 g Master Mix keveréke
1 csomag (10 g) sütőpor (én bio, foszfátmentest használok)

500 g eper

a morzsához:
10 dkg vaj
10 dkg sima liszt vagy 50 g simaliszt és 50 g Master Mix keveréke
10 dkg porcukor vagy ugyanennyi nyírfacukor kávédarálóval porrá őrölve

Elkészítés:

A morzsához a vajat elmorzsoljuk a liszttel és a porcukorral. Nem kell teljesen összegyúrni, darabos, morzsás legyen.

Az epreket felszeleteljük.

A tésztához a tojásokat habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a joghurtot és a vizet, majd a lisztet, sütőport és jól kikeverjük. Vajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt közepes tepsibe öntjük. Rárakosgatjuk az eperszeleteket (nem kell bíbelődni vele, lehet rusztikusan is rádobálni), majd megszórjuk a morzsával úgy, hogy imitt-amott kilátszódjanak az eprek.

200 fokon 30-35 perc.

Melegen nem lehet szeletelni, csak kanalazni, dehát egy crumble-nél ez megszokott. :)

Rácsos pite spenóttal- VKF 42.

Nem vagyok zöldfülűnek mondható a sütés terén, de bevallom, olyan gyúrt tésztáról, amiben élesztő van, még sohasem hallottam idáig.

A receptet  - pontosabban a képet - egy, még karácsonyra kapott Lajos Mari falinaptárban találtam, a tészta olyan érdekesnek tűnt, hogy nem is változtattam rajta semmit. Azt kell mondjam, bevált, máskor is vendég lesz a konyhámban. A töltelék már ez enyém.

Hozzávalók 22 cm-es pitetálhoz (33 cm-esnél duplázzuk a mennyiségeket!)

tészta:

250 g liszt

125 g vaj

1 tojássárga

1 kk só

100 g tejföl

13 g élesztő

töltelék:

500 g friss spenót

2 gerezd fokhagyma

diónyi vaj

1 tojás

100 g feta sajt

250 g tehéntúró

só

bors

szerecsendió

Elkészítés:


A tejfölt meglangyosítjuk, hozzáadunk egy tk. cukrot, majd elmorzsoljuk benne az élesztőt és hagyjuk, hogy felfusson. Közben a lisztet egy tálban elmorzsoljuk a vajjal. Hozzáadjuk az élesztős tejfölt, a sót, a tojást és összegyúrjuk. Fél óráig pihentetjük.


A spenót szárait eltávolítjuk, majd kisebb darabokra tépkedjük, megmossuk, Lobogó forró, sós vízben 3 percig főzzük, majd leszűrjük.


Diónyi vajon megfuttatjuk a zúzott fohkagymát és a spenótot (pár perc.) Amikor langyosra hűlt, a túróval, tojással jól kikeverjük, végül belemorzsoljuk a fetát. Csak ekkor sózzuk (a feta nagyon sós) illetve frissen őrölt borssal és csipet szerecsendióval ízesítjük.

A pitetálat vajazzuk-lisztezzük. A tészta 3/4-ével kibéleljük a tálat, a peremét is. Az alját villával megszurkáljuk, majd belesimítjuk  töltekéket.

A maradék tésztát kinyújtjuk (3 mm), derelyevágóval csíkokat vágunk belőle és rácsosan a pite tetejére helyezzük.

A rácsokat megkenjük tojássárgával, majd 160 fokon kb. 45 percig sütjük.

Tejfölllel az igazi. :)

Amikor a rakott krumpli és a pite találkoznak...

Mindig is értetlenül álltam a "nem szeretem a rakott krumplit" mondatok előtt. Hogy lehet ez? Mert száraz. Száááraz? Na, akkor Te még nem ettél jót.

Tinikorom óta az egyik kedvencem, az egyike volt az első ételeknek, amit megtanultam elkészíteni. Állítólag az enyém nagyon finom, apa egyszer, mikor még otthon laktam, meg is jegyezte, hogy "már jobb, mint az anyádé"- még szerencse, hogy anya nem sértődős.:)

Az idők során rájöttem 2 alapszabályra:

1. a rakott krumpit tepsiben sütni vétek, csakis jénaiban szabad, a sütés elején lefedve,

2. mindig több tejföl kell bele, mint amit "normális ember" gondolna,

plusz egy: rétegenként locsolom sóval alaposan elkevert tejföllel (van olyan, aki csak a tetejére teszi a tejfölt.)

(Az arányok nálam a hagyományos rakott krumplinál: 9 db közepes burgonya, ugyanannyi tojás, kolbász ízlés szerint - nálam nem túl sok- és mindehhez kb. 8 dl, nem, nem ítam el, 8 dl tejföl. A mennyiség klasszikus, minden háztartásban megtalálható, kör alakú fedeles jénai tálra kalibrálva.)

Visszatérve a pitére: ez a kissé furcsa párosítás egy véletlennek köszönhető. Kigondoltam ugyanis, hogy készítek egy rakott burgonyát, s amikor kihúztam a fiókot, hogy kivegyem a vágódeszkát, ott volt a pitetál is mellette...most mondjam azt, hogy kigyulladt a villanykörte a fejemben? Pedig de.

Szóval így született a rakott burgonyás pite.

Hozzávalók (22 cm-es, alacsony peremű pitetál)
tészta:
7 dkg hideg vaj
13 dkg liszt
1 tk só
3 ek reszelt parmezán (illetve elvileg más kemény sajt is szóba jöhet, pl, füstölt is)
2 db közepes burgonya
2 db tojás
fél szál (10 karika) parasztkolbász

öntet:
200 g tejföl
1 dl tejszín
1 tojás sárgája
só

tetejére:
kb. 5 dkg reszelt sajt

Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrunk, majd fóliába csomagolva hűtőbe tesszük. Ha nem akarna összeállni, nagyon pici tejet adjunk hozzá.

A burgonyát héjastul megfőzzük, a tojásokat keményre főzzük, a kolbászt felkarikázzuk.

A tésztát kör alakra kinyújtjuk és kibéleljük vele a pitetálat (az oldalát is), majd villával sűrűn megszurkáljuk és 170 fokon 15 percig elősütjük.

A burgonyát tisztítjuk és karikára vágjuk, a főtt tojást úgyszintén.

Az "öntet" hozzávalóit alaposan kikeverjük.

Az elősütött tésztán elrendezgetjük a burgonyát, a kolbászt és a tojáskarikákat, majd ráöntjük a tejfölös mártást, egyenletesen megszórjuk reszelt sajttal és kb. fél óra alatt aranybarnára sütjük.

Langyosan egész szépen szeletelhető.

Megj.: ha magasabb peremű a pitetálunk, kicsit több burgonyával, kolbásszal, tojással számoljunk, illetve több öntettel.

Csokis-mandulás pite és teraszavató

Végre jó idő van. Ennek örömére fel is avattam a teraszomat ezzel a pitével, a receptet tegnap láttam egy női magazinban. Elég ritka, hogy recept alapján sütök/főzök, inkább csak ötletadóak a receptek. Most is így volt, bár most csak alig tértem el az eredeti recepttől, inkább az elkészítés módjában.

Amit viszont először próbáltam ki, az az omlós tészta robotgéppel készítése. Azt kell mondjam, mostantól csak így fogom készíteni, sokkal gyorsabban készen lett.

Hozzávalók (22 cm-es pitetálhoz)

150g liszt
1 ek porcukor (ezt az eredeti recept nem tartalmazta)
40 g vaj
50 ml hideg tej (az eredeti recept vizet írt)
1 tojás sárgája

töltelék:
150 g mandula, megpirítva
150 g cukor
60 g vaj
60 g étkezési keményítő
3 dl tej
100 g magas kakótartalmú étcsokoládé
4 egész tojás (+ a tézstából visszamaradt 1 db fehérje)

Elkészítés:

A lisztet, porcukrot és a kockára vágott jéghideg vajat késes robotgépbe (esetleg turmixgépbe) tesszük, és addig keverjük, míg morzsás állagú nem lesz. Ezután hozzáadjuk a tojássárgáját és a tejet, majd addig mixeljük, míg a tészta összeáll (nagyon gyorsan ment). A tésztát fóliába csomagolva hűtőszekrénybe tesszük.

A szeletelt mandulát száraz seprpenyőben megpirítjuk, félretesszük.

A krémhez a vajat megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a keményítőt és apránként a tejet, majd csomómentesre keverve, állandó keverés mellett krémmé főzzük. A tűzhelyről levesszük, majd beletördeljük a csokoládádét és kevergetjük, míg felolvad.

A mandulából kb. 2 evőkanálnyit tegyünk félre a tetejéhez, a többi robotgéppel megdaráljuk és azt is a csokoládés krémhez adjuk. Legalább langyosra hűtjük, majd egyesével alaposan eldolgozzuk benne a tojásokat.

A tésztát belenyomkodjuk egy pitetálba (a peremére is), villával sűrűn megszurkáljuk, majd egy sütőpapírt borítunk rá, erre valamilyen száraz hüvelyest szórunk és ún. vakon elősütjük, 170 fokra előmelegített sütőben 15 percig. (Ezt az eredeti recept nem írta, de tapasztalatom szerint ennek a műveletnek az elhagyása esetén félő, hogy "szalonnás" lesz a tészta.)

A sütőpapírt eltávolítjuk, majd a tésztára ráöntjük a krémet, a tetejét megszórjuk a félretett mandulával és további 40 percig sütjük.