Vajkaramellás-pekándiós keksz

Végre sikerült pekándiót kapnom. A Boróka Otthonbolt kedves tulajdonosa, Gabi vett nekem még karácsony előtt, ugyanis ilyesmit Miskolcon még hírből sem hallottak. Megjegyzem még Budapesten is majdhogynem kuriózum-számba meg, és arany árban mérik. Kemény 10 dkg mennyiséggel rendelkeztem (most már csak 5.) Ez a mennyiség kevés ahhoz, hogy pl. egy pitét megtöltsek vele, (az eredeti terv Christian Teubner Pecan pie-a lett volna, de abba 30 dkg kellene.) 5-10 deka éppen hogy egy kekszre elég.  Szóval, karácsony óta tervezem, hogy kekszet fogok sütni a féltve őrizgetett pekándiómból, kiegészítve némi vajkaramellával.

Nem éppen egy fogyókúrás darab :), cukor, vajkaramella, dió...de egyszer-kétszer belefér, főleg, ha nem  rontunk neki az egész tepsinek, hanem megállunk 1-2 darabnál (elég nehéz feladat.)

Hozzávalók 30 darabhoz:

16 dkg barnacukor

1 tojás

1,5 tk sütőpor

fél vaníliarúd kikapart magja vagy 1 tk vaníliakivonat (nem aroma!)

20 dkg liszt

5 dkg pekándió

5 dkg vajkaramella

A tojást kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, a vaníliát és összedolgozzuk. Végül beleforgatjuk az apróra vágott  pekándiót és vajkaramellát is. Vizes kézzel kisebb diónyi darabokat csípünk belőle, tepsire sorakoztatjuk, tenyerünkkel ellapítjuk. 180 fokon 10 percig sütjük.

"Kölcsön" keksz

Ajándékba kaptam ezt a doboz csokis-narancsos-fahéjas kekszet, (egy nagyon kedves kolléganőmtől)......ö...izé, badarságokat beszélek, valójában a Mikulás hozta. :)

A receptet elkértem, nagyon egyszerű, nagyon finom, nagyon gyors. Szóval, kölcsönkeksz.

Hozzávalók 30-40 db-hoz (mérettől függően)

1 tojás
15 dkg cukor
18 dkg liszt
1 tk sütőpor
12 dkg vaj
1 tábla étcsokoládé felaprítva
1 tk vaníliakivonat
1 kis marék szeletelt mandula szétmorzsolva
1 tk fahéj
1 ek kandírozott narancshéj

A cukrot kikeverjük a tojással (nem kell elektromos mixerrel, csak úgy simán kézzel), majd hozzáadjuk a nagyon lágy vajat, a sütőporos lisztet, vaníliakivonatot, fahéjat, mandulát, végül belekeverjük az aprított csokit és narancshéjat. Teáskanálnyi méretű gombócokat kupacolunk a tésztából (egymástól távolabb, mert sütés közben megnőnek) kanállal kissé lelapítjuk és 180 fokon 9-10 percig sütjük.

Low carb változat:
1 tojás
7 dkg U1 negyedkanál cukor
10 dkg U1 liszt (újfajta)
13 dkg margarin
60 g diabetikus étcsokoládé

1 tk vaníliakivonat
1 kis marék szeletelt mandula szétmorzsolva
1 tk fahéj vagy mézeskalács fűszer
1 narancs héja lereszelve

Minek nevezzelek?

Ha Hollandiában vagyunk spekulaas, ha Belgiumban spekuloos, ha Németországban Spekulatius, Belgium francia részen spéculoos a neve ennek a fűszeres keksznek, melyet hagyományosan St. Nicolaus napjára készítettek (december 5-én illetve 6-án), de ma már az év bármely napján megvásárolható fémdobozban. Őszintén bevallom, sokkal jobban szeretem, mint a hagyományos mézeskalácsot, a kellemesen karamelles íze és ropogóssága miatt (idővel sem puhul meg).

A fűszerezése területenként eltér, általában fahéj, kardamom, gyömbér, szegfűszeg, de van, ahol szerecsendió és fehérbors is kerül bele. Az egyik legfontosabb hozzávalója mégis a sötétbarna, apróbb szemcséjű valódi nádcukor (én a muscovadót javaslom), mert a magas melasztartalomnak köszönhetően ez adja meg a karamelles ízét. Vigyázat, a színezett, „barnacukor-utánzat” (ami valójában egyszerű, cukorrépából készített kristálycukor) nem alkalmas ehhez a kekszhez. 

Az alakzatok száma, amelyek ezt a különleges fűszeres kekszet díszítik, szinte végtelen, de leggyakrabban St. Nicolaus (azaz Szent Miklós) nevéhez fűződő csodatettek elevenednek meg a mintázatban, mint például a tengeri vihar lecsendesítése (innen a hajóminta), de elterjedt az állatfigura, szélmalom, parasztház forma is. 

A kekszet hagyományosan egy ún. ütőfa segítségével formázzák, amely nem más, mint egy faragott fadarab, amibe bele kell nyomkodni a tésztát, és amikor kivesszük, kirajzolódik a minta. Egyes elképzelések szerint a keksz neve innen ered, pontosabban a latin speculum – tükör – szóból, mivel a fába a keksz mintázatának tükörképét faragják bele. Más elképzelés szerint a holland specerij (fűszer) szóra utal az elnevezés. Ilyen ütőfa igazi ritkaságnak számít, nagymamák padlásán, vagy bolhapiacokon lehet ráakadni, hacsak nem vagyunk olyan szerencsések, hogy egy holland ismerősünk küld nekünk ilyet ajándékba. Így aztán nem számít szentségtörésnek, ha valamilyen karácsonyt idéző, például csillag alakú kiszúróformával készítjük. Én most - a hagyományhűség kedvéért - egy pár darab lovacska formát is sütöttem.

Ha egy pár darabot celofánba csomagolunk és valami szép karácsonyi masnival megkötjük, csekély figyelmesség gyanánt is megteszi egy kedves kollégának, osztálytársnak, tanárnéninek, vagy a karácsonyi ajándékcsomag dekorációja is lehet. Sőt, ha sütés előtt lyukat szúrunk bele, amibe aztán madzagot fűzünk, a fára is aggathatjuk.

A recept Magyarország legnagyobb közösségi receptes oldalán a No Salty-n jelent meg. Katt ide.

Parmezános-zsályás keksz

A héten kollégákkal mikulásoztunk és vállaltam, hogy az itóka mellé viszek valami ropogtatni valót, édeset és sósat. Az édes a narancsos csokis cookies és a chilis-mangós keksz volt, a sós pedig ez a roppanósan omlós parmezános-zsályás keksz, aminek az egyik felébe némi szárított paradicsomot is tettem.

Az, hogy zsálya került bele és  nem pl. kakukkfű, csak a véletlennek, pontosabban annak köszönhető, hogy az égiek megszántak és kaptam friss zsályát. Mindenképpen friss fűszernövénnyel javaslom készíteni, a zsálya helyett pl. kakukkfűvel, vagy rozmaringgal. Egészen más lesz az íze, de biztosan nagyon finom. Szárított paradicsom helyett pedig egy kevés, egészen apróra darabolt diót is tehetünk bele. Bor, pálinka mellé igen jól csúszik. Házibuliba melegen ajánlom, az enyéim mind egy morzsáig elfogytak, sőt, kevés is volt, majdnemhogy közelharc folyt az utolsó darabért.

Ja, és ha még nem unalmas, hogy folyton ezt sulykolom, de fél óra és kész. 

Hozzávalók kb. 40 db-hoz:

200 g liszt

120 g vaj, esetleg margarin

fél tk só

fél csomag (10 g) sütőpor

8 dkg parmezán

1 tojás sárgája

5 levél zsálya felaprítva

4 db szárított paradicsom felaprítva (elhagyható)

Elkészítés: 

A száraz hozzávalókat késes robotgéppel morzsalékosra aprítjuk, majd a tojássárgát is hozzáadva homogén masszává gyúrjuk. Ha nem állna össze, kevéske (fél-1 ek) tejfölt adjunk hozzá. Végül gyúrjuk bele az aprított zsályát és szárított paradicsomot is. Sodorjuk 5-6 cm átmérőjű hengerré és fóliába csomagolva tegyük hűtőszekrénybe, amíg a sütő előmelegedik.

Vágjuk fél centis korongokra és sütőpapírral borított tepsin 180 fokon süssük világos színűre kb. 15 perc alatt.

Mogyoróvajas keksz sós karamellel

Nem tudom, mi történt velem, de mostanában rákaptam a kekszgyártásra....igazából sose szerettem a habos-krémes-szájpadlásra feltapadós (margarinos) süteményeket és a tömény cukros dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy percek alatt összedobható, nem úgy, mint például egy mézes krémes, amire fél napom is rámegy, aztán meg malmozok 2 napig, hogy puhuljon, na ne.

Ez a keksz persze nem olyan szaftos, mint egy cookie, de omlósnak elég omlós. 

Három kedvenc hozzávalómat tartalmazza (sorrendben): csoki, karamell, mogyoró. A karamell ezúttal sós. Nem próbáltátok még? Akkor épp ideje. Nekem nagyon bejön. 

Hozzávalók:

120 g liszt

70 g darált mogyoró

70 g vaj

20 g mogyoróvaj

40 g porcukor

1 tojásfehérje

tetejére:

egész törökmogyoró

sós karamell:

100 g cukor

1 tk só

1 dl víz

1 tk vaj

Elkészítés:

A hozzávalókat (a tojásfehérje kivételével) egy késes mixerbe tesszük és morzsalékosra aprítjuk. (Persze ha nincs ilyenünk, akkor kézzel, de én egy jó ideje mixerrel készítem a gyúrt tésztákat, gyönyörűen elvégzi a gép az "összemorzsolós" fázist.) A tojásfehérjét is hozzáadva összegyúrjuk. Közepesen lágy, homogén masszát kapunk, de ha szükséges, adagoljunk hozzá kevés lisztet. 5-6 cm átmérőjű hengerré sodorjuk és fóliába csomagolva hűtőben pihentetjük (kb. egy óra).

Fél centis karikákra vágjuk és sütőpapírral borított tepsin 180 fokon kb. 15 perc alatt készre sütjük. 

Közben elkészítjük a karamellt: a cukrot a sót is hozzáadva karamellizáljuk, majd hozzáadjuk a vizet és beforraljuk méz sűrűségűre. Ha kész, egy teáskanál vajjal lazítjuk.

A kihűlt kekszeket megcsorgatjuk egy kis karamellel és héjától megtisztított mogyorót teszünk rá.A mogyorók tetejére is csorgathatunk karamellt.

Ha még nem unjuk a bíbelődést, akkor a kekszek alját bevonhatjuk tejcsokival.

Tipp a mogyoró (illetve egyéb csonthéjasok) héjának ledörzsölésére: a mogyorót egy tepsire terítve sütőben kissé megpirítjuk, majd egy hálóba tesszük (amiben pl. a zöldségesnél a hagymát, mandarint árulják) elkötjük a száját és addig dörzsölgetjük a két kezünk között, míg az összes héj kipereg a hálón. 

Keksz chilivel és mangóval

 

A chili-mangó párosításról a chutney jut eszembe. Jelentem, kekszben is működik. Nem kell megijedni, nem csíp (csak egy leheletnyit), de ha gyerekeknek készítjük, elhagyható.

Szuper kis gasztroajándék lehet akármilyen alkalomra (az most úgyis rettentő trendi dolog). Boltban tuti nem kaptok ilyet.

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:

90 g olvasztott vaj
120 g cukor
2 tojás
170 g liszt
100 g fehércsokoládé
50 g aszalt mangó
2 tk chilipehely
fél tk szódabikarbóna
csipet só

 

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A cukrot habosra keverjük a tojásokkal, majd a többi összetevőt (a csoki és a mangó kivételével) hozzáadva egy fakanállal/spatulával gyors mozdulatokkal összekeverjük. Végül belekeverjük az apróra darabolt csokoládét és a mangót is.

Teáskanállal sütőpapírral borított tepsire halmozzuk (12 db fér el egymás mellett egy nagy tepsin) és 10 perc alatt készre sütjük. Megvárjuk, míg kissé kihűl és csak aztán emeljük le a tepsiről. 

Dobozban sokáig eláll.

10 perces keksz

Mert tényleg 10 perc. És az eredmény egy kívül szilárd, ámde belül szaftos igazi cookie, most egy kis naranccsal, talán mert már kezdek karácsonyi hangulatba lendülni. Sőt, egy kis őrölt gyömbért, pici szegfűszeget is csempészhetünk bele, hogy fokozzuk a télies jellegét.

Érdemes belőle nagyobb mennyiséget készíteni, ugyanis nagyon hamar elfogy (viszont ha megálljuk, hogy ne együk meg, sokáig eláll.) 

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

100 g vaj (semmiképpen sem margarin)

135 g finomítatlan nádcukor

1 tojás

175 g liszt

40 g keserű csokoládé megolvasztva

1 ek olaj

100 g magas kakótartalmú narancsos étcsokoládé feldarabolva

30 g orangeat (kandírozott narancshéj)

1 csapott  tk sütőpor

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Mire bemelegedik a sütő, el is készülünk mindennel.

A 40 g sima csokoládét egy evőkanál olajjal kis lángon megolvasztjuk, félretesszük.

A nagyon lágy, szobahőmérsékletű vajat mixerrel jó habosra keverjük a cukorral,és a tojással, majd hozzáadjuk az olvasztott csokoládét és alaposan elkeverjük. Beleszórjuk a sütőporral elkevert lisztet és határozott mozdulatokkal, míg a tészta összeáll, egyneművé dolgozzuk egy fakanál vagy lapát segítségével (túlkeverni nem szabad.) Végül beleszórjuk az aprított csokoládét és a kandírozott narancshéjat, átkeverjük.

Egy nagyobb teáskanál segítségével (vagy a kezünkkel) sütőpapírral bélelt tepsire adagoljuk (egy nagy tepsin 12 db fér el-hagyjunk ki helyet közöttük, mert sütés közben kissé megnőnek) kicsit lelapítjuk és 6, maximum 8 percig sütjük (akkor jó, mikor a teteje már nem fényes.)

Megvárjuk, míg kihűl és csak akkor emeljük le a tepsiről.

Csokis puffancsok

Jobb nevet nem tudtam nekik kitalálni. Nem keksz, mert annál sokkal puhább. Mondhatnám azt a közhelyet is, hogy "ronda, de finom." És valóban, nem valami szépek, olyan kis pöffetegek, de az ízük kárpótol érte. Könnyű, ugyanakkor csupa csokis, belül szaftos sütik ezek...szóval csokis puffancsok. És ráadásul nem hizlalnak.

Az egész onnan indult, hogy reformosítani, pontosabban cukormentesíteni, és kalóriaszegényebbé szerettem volna tenni Elif csokis cookie-jait. Mert ez már nem normális, hogy mennyi édességet be tudnék tömni, ha nem tűrtőztetném magam. Viszont mivel édesszájú vagyok, és utálom sanyargatni magam, alternatívákat kell kitalálnom.

Előre szólok, hogy édesítővel és csökkentett szénhidráttartalmú liszttel készült. Lehet, hogy sokan idegenkednek ezektől. Készíthető pl. fruktózzal, vagy nyírfacukorral is, ha úgy tartja kedvünk. Azt sajna nem tudom, sima liszttel működik-e a recept, mert úgy még nem próbáltam, de tapasztalataim szerint "Torna Norbi" lisztje ugyanúgy használható, mint a sima liszt. Nekem ez a liszt réges rég bevált, szinte csak azzal sütök-főzök, még ha itt nem is teszek róla mindig említést.  (Esküszöm, nem kapok jutalékot a reklámért, bár úgy lenne.:) ) Tényleg csak egy hátránya van, hogy elég nagyon drága. Viszont cserébe nem hizlal, nem emeli fel a vércukorszintet és cukorbetegek is fogyaszthatják. Na, tényleg elég a marketingből, lássuk a receptet.

Hozzávalók 13 db-hoz:

2 tojás

6 ek porédesítő

65 g olvasztott vaj

100 g Update 1 liszt

100 g diabetikus étcsokoládé

50 g diabetikus tejcsokoládé

csipet só

1 csapott tk szódabikarbóna

1 tk instant kávé

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

50 g étcsokoládét nagyon kis lángon, 1 szűk ek. olajjal felolvasztunk, félretesszük.

A maradék csokoládét apró kockákra vágjuk.

A tojásokat jó habosra keverjük az édesítővel, majd hozzáadjuk a félig megolvasztott vajat és tovább habosítjuk. Belekevrejük az olvasztott csokoládét is. Végül hozzáadjuk a liszttel elkevert szódabikarbónát, a sót és a kávét, majd határozott mozdulatokkal, hablapáttal (fakanállal) eldolgozzuk, míg a massza összeáll. Habos, könnyű masszát kapunk.

Belekeverjük a csokoládédarabokat is.

Sütőpapírral bélelt tepsibe evőkanálnyi adagokat halmozunk, egymástól távol (egyszerre 9 db fér el egy gáztepsiben) és 10 percig sütjük.

Rácson hagyjuk kihűlni.

Csak egy keksz...

...és hozzá egy shake, ami ugyan nem 5 dolláros, de nagyon finom. (A keksz is :) ) Akik szeretik a fehércsokit, imádni fogják.  De hogy ne legyen annyira édes, került bele egy kis aszalt meggy, de aszalt vörösáfonya is szuper bele, minél savanykásabb, annál jobb. (Igazából az álmaimban goji bogyó szerepelt, de azt sajna nem tartok itthon ipari mennyiségben. De ha van lehetőségünk beszerezni, próbáljuk ki azzal.)

Régen leszoktam arról, hogy kekszet vegyek, házilag olyan egyszerű elkészíteni, és garantáltan tudjuk, hogy mi van benne. Dobozban nagyon sokáig eláll. Ez nem az a teljesen száraz, ropogós keksz, hanem - köszönhetően a rövid sütési időnek - , a belseje szaftosan omlós marad.

Fehércsokoládés-aszalt meggyes kekszek, felvágósan white chocolate cookies with dried cherries :) , hozzávalók 18 db-hoz:

100 g vaj (nem margarin!)

120 g cukor vagy 80 g fruktóz

1 tojás

2 ek tej

175 g liszt

2 tábla fehér csokoládé (tipp: az egyik tábla lehet straciatella is - Boci)

80 g aszalt meggy/fekete cseresznye, vörösáfonya

fél tk szódabikarbóna
csipet só


Elkészítés:


A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

Az egész tojást jó habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a nagyon lágy vajat és azzal együtt folytatjuk a habosítást elektromos mixerrel (kb. 1-2 perc.) Hozzáaöntjük a tejet is és jól elkeverjük.

A csokoládét apró darabokra vágjuk.

A lisztet elkeverjük a sóval és a szódabikarbónával, majd hozzáöntjük a vajas tojásos keverékhez és fakanállal, hablapáttal, határozott mozdulatokkal összekeverjük, míg a massza összeáll, túlkeverni nem szabad. Hozzáadjuk a csokoládét és az aszalt meggyet is és átkeverjük.

Egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral (ennek híján kivajazzuk-lisztezzük)  Vizes kézzel kb. 1 evőkanályni masszát kiszedünk, majd nagyjából gömb alakúra formázzuk és a tepsibe rakosgatjuk. Hagyjunk ki helyet közöttük, mert sütés közben elterülnek. Egy nagy gáztepsiben 9 db fér el.

9-10 percig sütjük. (A második tepsinek picivel kevesebb idő is elég tapasztlatom szerint.)

A kekszek meleg állapotukban nagyon puhák, legalább 10 percet várjunk, majd lapáttal emeljük ki és hagyjuk kihűlni.

A shake-hez fogtam egy marék fagyasztott vegyes erdei gyümölcsöt, begórtam a mixerbe és 3 dl tejjel meg némi (minimális) édesítővel összeturmixoltam. A végeredmény egy extra habos, jéghideg, csupa gyümölcsös itóka lett.

Home made shortbread cookies

Végre kipróbáltam a sütipecsétet, amit innen rendeltem, és nagyon élveztem, "lementem dedóba", utoljára gyerekkoromban nyomdáztam, Hófehérke-nyomdával.

Persze sütipecsét hiányában is elkészíthető, de nyomdázva sokkal izgisebb. Nem csak ez a keksz, hanem bármilyen más. És biztosan Home made.

Shortbreadet sütöttem, ezúttal keksz formában, s a választásom nem pusztán azért esett erre, mert nagyon szeretem, hanem mert a tésztájának olyan az állaga (linzertészta jellegű), amin biztosan megmarad  a felirat, puhább kekszekhez nem igazán jó ez a pecsételősdi.

A recept a nagyrabecsült Christian Teubner A világ 100 leghíresebb étele: Sütemények c. kiadványából való.

Hozzávalók: (kb. 40 db-hoz)
300 g sós vaj (pl. Lurpak)

200 g kristálycukor
500 g liszt


(Ha a vajunk nem sós, akkor egy tk. sót tegyünk bele.)


Elkészítés:

A vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a lisztet és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Hűtőszekrényben fóliába csavarva 2 órán át pihentetjük.

A tésztát kettévesszük, a tésztabucikat 3-4 mm-esre kinyújtjuk, majd a sütipecséttel bepecsételjük. Ezután pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk a mintákat követve (szerencsére volt éppen akkora átmérőjű szaggatóm, mint a sütipecsét). Sütőpapírral kibélelt tepsibe rakosgatjuk (helyet nem nagyon kell kihagyni köztük, mert nem nőnek meg sütés közben) majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük, amíg éppen csak világosra sül.

Egy pohár vaníliás tej, és már fogyasztjuk is.

Finom és egészséges: zabpelyhes, aszalt sárgabarackos majdnem keksz

...és ráadásul nem hízlal. Már ha "műcukorből" és csökkentett szénhidráttartalmú lisztből készül. Előrebocsátom, hogy ez nem egy, az Ugri-bugri Norbit reklámozó, vagy dicsőítő poszt. Tisztában vagyok vele, hogy sokan nem szeretik. Sokan viszont igen. Köztük én is. Mármint nem őt személyesen, mert nem ismerem, hanem azt, amit képvisel, valamint a termékeit. Jó pár évvel ezelőtt sikerült néhány idegesítő kilótól megszabadulnom a termékei segítségével. A hideg kiráz a "fogyókúra" szó hallatán. Nem-nem, csakazért se fogyózom, hanem odafigyelek arra, hogy mit eszem és megpróbálok minél kevesebb szénhidrátot magamba tolni. Viszont nem bírom az önsanyargatást, imádok enni, és nem úgy akarok fogyni, hogy csirkemellet eszem csirkemellel.

A kekszek természetesen elkészíthetők sima liszttel és cukorral is, de én itt most a kalória-és szénhidrátszegény változatot közlöm.

Hozzávalók 18 db kekszhez:

6 dkg vaj

1 tojás

75 g "műcukor" vagy fele ennyi porállagú édesítőpor VAGY 10 dkg sima cukor

75 g zabpehely

50 g csökkentett szénhidráttartalmú liszt VAGY sima liszt

65 g aszalt sárgabarack

3 dkg dió

fél tk szódabikarbóna

Elkészítés:

A nagyon lágy vajat habosra keverjük a tojással és a cukorral.

A zabpelyhet, a diót és az aszalt barackot durvára aprítjuk robotgéppel vagy késsel, majd a liszttel és a szódabikarbónával együtt a vajas-tojásos keverékhez adjuk és jól eldolgozzuk.

Teáskanálnyi mennyiségeket a tenyerünkben golyóvá formázunk, majd sütőpapírral kibélelt nagy gáztepsire sorakoztatjuk. (Egy tepsiben 9 db fér el.) Kissé lenyomkodjuk, majd előmelegített 160 fokos sütőben kb. 15 perc alatt világosbarnára sütjük.

1 db 75 kCal-t tartalmaz. (Ugyanez sima cukorral és liszttel kb. 100 kCal, és sokkal több szénhidrátot tartalmaz, ami végül is a dolog lényege.)