Vajkaramellás-pekándiós keksz

Végre sikerült pekándiót kapnom. A Boróka Otthonbolt kedves tulajdonosa, Gabi vett nekem még karácsony előtt, ugyanis ilyesmit Miskolcon még hírből sem hallottak. Megjegyzem még Budapesten is majdhogynem kuriózum-számba meg, és arany árban mérik. Kemény 10 dkg mennyiséggel rendelkeztem (most már csak 5.) Ez a mennyiség kevés ahhoz, hogy pl. egy pitét megtöltsek vele, (az eredeti terv Christian Teubner Pecan pie-a lett volna, de abba 30 dkg kellene.) 5-10 deka éppen hogy egy kekszre elég.  Szóval, karácsony óta tervezem, hogy kekszet fogok sütni a féltve őrizgetett pekándiómból, kiegészítve némi vajkaramellával.

Nem éppen egy fogyókúrás darab :), cukor, vajkaramella, dió...de egyszer-kétszer belefér, főleg, ha nem  rontunk neki az egész tepsinek, hanem megállunk 1-2 darabnál (elég nehéz feladat.)

Hozzávalók 30 darabhoz:

16 dkg barnacukor

1 tojás

1,5 tk sütőpor

fél vaníliarúd kikapart magja vagy 1 tk vaníliakivonat (nem aroma!)

20 dkg liszt

5 dkg pekándió

5 dkg vajkaramella

A tojást kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, a vaníliát és összedolgozzuk. Végül beleforgatjuk az apróra vágott  pekándiót és vajkaramellát is. Vizes kézzel kisebb diónyi darabokat csípünk belőle, tepsire sorakoztatjuk, tenyerünkkel ellapítjuk. 180 fokon 10 percig sütjük.

Waldorf saláta

Amilyen egyszerű, annyira zseniális. Egyszerűen imádom.

A főzősuliban tavaly elindítottunk egy sorozatot, híres emberek, híres ételek fantázianévvel, aminek lényege, hogy az ételek elkészítésén túl annak eredetét (vagy leginkább legendáját) is igyekszünk megismertetni a résztvevőkkel. Ezúttal a nemzetközi konyha volt soron: Waldorf saláta, Bélszín Sztroganoff módra, Gateau Savarin.

Szóval. A Waldorf saláta egy nagyon egyszerű, de mégis különleges étel, nagyon leegyszerűsítve mindössze négy alkotórésze van: alma, zeller, dió és majonézmártás. Ami nagyon fontos, az a házi majonéz. Dobozossal nem ér. Nem kell félni tőle, percek alatt elkészíthető kézi habverővel is, elektromossal meg pláne.

A Waldorf salátát 1897-ben, a New York-i Waldorf Astoria luxushotel megnyitásakor szolgálták fel először, innen indult világhódító útjára. Kitalálója Oscar Tschirky, aki a szálloda éttermét vezette, azaz nem a konyhán dolgozott.

hozzávalók 2 (nagyobb) adagra

1 közepes alma                    

1 nagyobb fej zellergumó negyede (kb 15 dkg)
5 dkg dióbél                     
negyed fej jégsaláta

Majonézmártáshoz
1 tojás sárgája
1 kk mustár
2 dl olaj
1-1 tk citromlé, porcukor, fehérbors, só
1,5 dl tejszín   

Először is, nekilátunk a majonéznek: a tojássárgáját eldogozzuk a mustárral, majd kézi vagy gépi habverővel folyamatosan keverve, kis mennyiségekben adagoljuk hozzá az olajat. A tojássárgája emulgeálódik az olajjal és egy fehéres, lágy vaj állagú krémet kell hogy kapjunk. Mikor az összes olajat beledolgoztuk, ízesítsük sóval, fehérborssal, porcukorral, citromlével, először mindig csak módjával, mert utánaízesíteni könnyebb. :) Legvégén hozzákeverjük a tejszínt.

A zellergumót julienne-re (gyufaszálra) vágjuk, szűrőbetétbe vagy lyukas aljú lábasba tesszük és fedő alatt reccsenősre gőzöljük. Hűtjük, alap salátaecetbe (kristálycukor, ecet, víz keveréke) tesszük, állni hagyjuk egy fél órán át, majd leszűrjük. A dióbelet pár percig főzzük lobogó vízben, leszűrjük, majd a külső héját lehúzzuk (ez egy kicsit időigényesebb munka, de megéri).

A diót, a zellert a majonézmártással összekeverjük, majd az almát hámozzuk, juliennre vágjuk és azonnal belekeverjük a salátába (hogy meg ne barnuljon). Kúpalakban a tálalótálra rendezzük, majd körberakjuk a frissen metéltre vágott  salátával, amelyet fogyasztás közben, mintegy belekeverve elfogyasztunk.

Friss bagettet ettünk mellé.

Házi kakaós diókrém

Olyasmi, mint a mogyorókrém, de azért jön a dióíz.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én egy fél üveg mogyorókrémet is képes vagyok megenni egy ültő helyemben. Csak még egy kanál, csak még egy, na már tényleg ez az utolsó.

Régebben készítettem már mogyorókrémet házilag, de az még a blog előtt volt, most kipróbáltam darált dióval is (praktikus az oka, nem volt itthon mogyoróm.)  Mandulával is lehet próbálkozni egyébként.

Ja, és a lényeg: nyírfacukorral készült, így legalább nem (vagy legalábbis kevésbé) hizlal, ami nem egy utolsó szempont.

Bátran fogjatok hozzá, különleges alapanyagokat nem igényel, csupán egy késes robotgép szükséges hozzá.

Hozzávalók (kis adag, kb. 200 gramm)

150 g darált dió, mandula, vagy mogyoró
35g 85-90 %-os kakaótartalmú étcsokoládé
2-3 ek nyírfa porcukor
3 ek (mogyoró)olaj

Elkészítés:

A darált diót és a darabokra tördelt csokoládét egy késes robotgép táljába tesszük és addig járatjuk a gépet, míg az egész egy masszává áll össze. Nem csalás-nem ámítás, tényleg massza lesz,  folyékony állagú, csak idő kérdése. Ez a művelet kb. 5, maximum 10 perc, mennyiségtől függően. Időnként azért állítsuk le a gépet, nehogy túlmelegedjen, illetve a tál oldalára verődött anyagokat szilikon lapáttal tologassuk le.

Íme:

Ezt követően hozzáadjuk a porcukrot és az olajat és alaposan kikeverjük.

Karácsonyi ajándékba is adható, a csomagolást úgy tudjuk feldobni, hogy egy csinos muffinpapírt erősítünk a tetejére. (Az idén láttam egy magazinban ezt az ötletet, de nem emlékszem, melyikben.)

Hűtőben tároljuk. Az állaga a hűtőből kivéve keményebb, de azért könnyen kanalazható, szobahőmérsékleten kenhető.

Makadámdiós pite

Vannak még csodák. A kedvenc helyi zöldségesemnél makadámdiót kaptam. Sőt! Jövő hétre ígértek pekándiót is. 

Mondjuk nem valami gazdaságos, mivel 30 dekából csak 10 maradt, mire megtisztítottam a héjától, de az íze mindenért kárpótol. A makadámdió  héját leküzdeni ugyancsak nem volt egyszerű, kell hozzá egy jó kalapács és azt tanácsolom, hogy a héjon található (egyébként alig észrevehető) repedésnél üssetek rá, különben elgurul jó messzire.

Szóval, ha már ilyen kincsre leltem, illene kellően felhasználni. Tegnap este ötletelés gyanánt begugliztam, hogy "macadamian pie", de egyrészről nem tetszettek igazán a receptek, másrészről idegrángást kaptam az amerikai receptekben található mennyiségektől, illetve hülyébbnél hülye alapanyagoktól (mint pl. half packet....powder- biztos valami liszt, vagy ki tudja micsoda). Nem akartam valami fojtós-száraz valamit, krémesre vágytam. 

A krém eredetileg sima csokoládésnak indult, míg a boltban meg nem láttam egy nugátkrémmel töltött tejcsokoládét, így esett a választásom erre. Nem bántam meg.

Gyúrtam egy klasszikus linzertésztát, azt megtöltöttem nugátkrémes csokoládékrémmel, a tetejére pedig makadámdió-grillázs került. Saját receptről nem illik ilyen mondani, de valami terror finom lett, és bár egyáltalán nem tömény, egy szelet kibánt velem. Nem mondom, hogy egy szabályosan szeletelhető sütemény, de éppen ilyet szerettem volna. Ha több keményítő került volna a krémbe, az csak az esztétikumon javítana, az élvezeti érték rovására.

Érdemes olyan pitetálban készíteni, aminek levehető az alja. Nos, nekem nem volt ilyen (még most sincs, mivel csak 18 cm-eset láttam a boltban) de megsúgom, hogy a sima fém pitetálból is csodálatosan kijött.

Hozzávalók egy 30 cm-es pitetálhoz:

tészta:
30 dkg liszt
10 dkg porcukor
20 dkg vaj
1 tojás sárgája

krém:

5 dkg étkezési keményítő
5 dl tej
125 g nugátkrémmel töltött tejcsokoládé (én Choceur márkájút használtam-Aldi)
3 tojás
60 g porcukor

a makadámdió grillázshoz:

15 dkg demerara barnacukor
1 ek vaj
10 dkg makadámdió

Elkészítés:

A tésztához a hideg vajat elmorzsoljuk a porcukorral és a liszttel, majd a tojássárgát hozzáadva szép fényes, homogén masszává gyúrjuk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk és kibéleljük vele a tálat. Alját villával sűrűn meszurkáljuk, majd ráterítünk egy sütőpapírt, és valamilyen száraz hüvelyest (esetleg rizst) szórunk rá súlyozás gyanánt. Ez azért szükséges, hogy sütés közben ne "pupulykásodjon" fel a tészta. 170 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük, majd a sütőpapírt 4 sarkánál összefogva leemeljük róla  a pitesúlyt és további kb. 10 percig sütjük, míg a széle éppen csak megpirul. Hagyjuk kihűlni, majd kivesszük a formából és egy tálra tesszük.

A krémhez a keményítőt csomómentesen elkeverjük a tojássárgával és a tejjel, majd beletördeljük a csokoládét és sűrű krémmé főzzük. Közben a tojások fehérjét félig felverjük, majd a porcukrot adagonként hozzászórva kemény, fényes habbá verjük (a cukrot sosem szabad előre beletenni, mert sosem verődik fel a hab). A forró pudingba azonmód belekeverjük a fehérjehabot, majd a krémet a kihűlt linzeralapra simítjuk. Amikor már langyosra hűlt, hűtőbe tesszük a pitét.

A grillázshoz a barnacukrot egy kislábosban megolvasztjuk, hozzáadjuk a vajat és a durvára darabolt makadámdiót. Egy olajjal megkent sütőpapír darabra öntjük, szétlapítjuk kb. 1 cm vastagra és hagyjuk kihűlni. Ráterítünk egy konyharuhát és húsklopfolóval apróbb darabokra törjük (nem kell túl apróra). A grillázzsal vastagon megszórjuk a pite tetejét. 

Tálalás előtt pár órán át a hűtőszekrényben dermesztjük.

Zsályás-diós olasz kenyér

Az egész a "csubakkánál" kezdődött. Nem vagyok egy nagy kenyérsütő, és régebben sokáig hadilábon álltam a kelt tésztákkal is.

Oké, grissinit sütöttem már, nem is egyszer. Pizzát is. De valahogy ez a lyukacsos dolog nem akart összejönni. Az összes kenyerem tömör lett. Aztán felfedeztem a kenyérlisztet. :) A ciabatta már közelített a jóhoz, de az sem lett annyira levegős, amennyire szerettem volna. Most nagyjából sikerült, de még mindig nem vagyok megelégedve.

Bevallom, az Olaszországban kapható bolti kenyereket nem igazán szeretem, nekem valahogy olyan "szájpadlásfeltörősen" kemény a héja mindegyiknek, belül pedig alig van valami, szóval, nem egy igazi élvezet, főleg egy magyarnak, bár én nem tartozom a mindent kenyérrel fogyasztó honfitársaim közé.

Az olasz éttermi kenyerek sokkal jobbak, belül is kalácsszerűen puhák (és jó lyukacsosak).

A "lyukas" kenyérsütés apropóját az adta, hogy csütörtök este az Anyukám Mondta étteremben töltöttünk egy kellemes estét. Most nem térnék ki részletesen az étterem dicsőítésére, megtette ezt már előttem a Dining Guide, mindenesetre ki merem jelenteni, hogy a régióban ez a legjobb étterem. Na, ők olyan kenyeret sütnek, hogy az megszólal.

Így tehát nekiláttam a "hogyan süssünk olyan kenyeret, ami legalább hasonlít rá" projektnek. Persze nekem nincsenek olasz alapanyagaim, de azért a BL 80-as liszt is megteszi. Tegnap kaptam az Aldiban friss zsályát, amire már fél éve vadásztam, miután a csigák tavaly nyár végén ropira zabálták a hatalmasra nevelgetett zsályabokromat, így kézenfekvő volt, hogy ebben a kenyérben fel fogom használni. Megtoldottam egy kis dióval és a végeredmény szerintem nagyon jó lett, az íze még azért is kárpótolt, hogy nem lett elég lyukacsos.

Az elkészítés módját illetően a Szakácsok könyvét hívtam segítségül, bár nem követtem teljesen, mert konkrétan egy napom ment volna rá, ott a "focaccia" címszó alatt szerepel ez a fajta kenyér. Bevallom, kicsit meg vagyok zavarodva, mert tudtommal a focaccia az inkább lepény, mint kenyér, de úgy látszik, erre is használják ezt a kifejezést. 

Hozzávalók 2 kisebb vagy 1 nagyobb kenyérhez:

500 g BL 80-as kenyérliszt

2 tk só

300 ml langyos víz

2 púpozott tk szárított élesztő

2 ek olaj (nálam szőlőmagolaj, ez legalább olasz :) )

1 marék dió

1 kisebb csokor zsálya felaprítva

Elkészítés:

A lisztet egy dagasztótálban elkeverjük a sóval, közepébe mélyedést készítünk, abba öntünk egy kis vizet és az olajat, majd a tetejére szórjuk az élesztőt. Pár percig állni hagyjuk, míg az élesztő kissé beindul, majd a többi vizet is hozzáadva gyors mozdulatokkal összekeverjük. (Lehet dagasztós mixerrel is.)

Nem kell aggódni, kissé nokedlitészta állagú.

Fél órán át pihentetjük lefedve.

Ezután a tiszta konyhapultra egy kis olajat öntünk és a tenyerünkkel szétkenjük. Ezen az olajozott felületen alaposan átdagasztjuk kézzel a tésztánkat (a kezünket is olajozzuk be). Ekkor dagasztjuk bele az aprított zsályát és az apróra vágott diót.

Ezt  10 perces időközökkel még 2x megismételjük.

Ezután a tésztát (szintén olajozott felületen) téglalap formájúra nyomkodjuk, majd 3 rét hajtjuk.

Pihentetjük 10 percig, majd a hajtogatást megismételjük, de ekkor a másik irányban.

10 perc pihentetés után buci alakúra formázzuk és egy alaposan kiolajozott és kilisztezett formába helyezzük. Tetejét megszórjuk liszttel és 3-4 vágást ejtünk rajta.

Sütőlapon/nagy gáztepsiben is készíthető, ha igazi kenyérformát szeretnénk (az enyémnek az oldala sajna szögletes lett, legközelebb tepsiben fogom készíteni.)

A forma köré, ha nem elég magas a pereme,  tekerjünk egy alaposan belisztezett konyharuhát, hogy csak felfelé tudjon kelni a kenyér, és a peremnél kelés közben ne "fittyenjen le". Ha sütőlapon készítjuk, a kenyér köré tekerjük a konyharuhát.

Legalább 2 órán át kelesszük. Gyönyörűen megnő.

A sütőt melegítsük elő 220 fokra, a sütő aljába helyezzünk egy vízzel félig teli tepsit. Tegyük be a kenyeret, a hőfokot vegyük le 180 fokra és kb. 50 percig süssük. Úgy tudjuk ellenőrizni, hogy megsült-e, hogy ha a formából kivesszük, már könnyű és az alja kopogós.

Fügével töltött filézett kacsacomb gorgonzola mártással, dióval töltött sült almával, Yorkshire pudinggal

A főzősulim legutóbbi rendezvényén ez volt a farsangi (báli) menü főétele.

Nos, azt már eddig is tudtam, hogy:

1. a kacsacomb nagyon jó

2. a kacsacomb fügével még jobb,

3. főleg, ha egy kis konyak is társul mellé,

4. de ennél még jobb a fügével töltött kacsacomb, főleg gorgonzola mártással.

Két éve karácsonykor is konfitált kacsacombot készítettem, konyakos fügével, kacsazsírban pirított burgonyával.

Kár, hogy nem fedezték még fel a virtuális íz-és illattovábbítást, mert mindenkinek szívesen küldenék belőle...mindenesetre a fügével töltött kacsa nálam bekerült a top 5 legkedvencebb étel közé múlt szombaton. Fenomenális.

Ja, és a lényeg! Egyáltalán nem bonyolult az elkészítése, (még ha a komplett étel nevének megjegyzéséhez talán puskázni is kell :D) és másik nagy előnye, hogy előre elő lehet vele készülni és a vendégek megérkezésekor készre sütni.  

Fügével töltött filézett kacsacomb gorgonzola mártással, dióval töltött sült almával, Yorkshire pudinggal

hozzávalók 4 adagra:

4 db kacsacomb

20 dkg friss vagy szárított füge
só, bors, majoranna
kevés étolaj


Yorkshire pudinghoz:
4 db tojás
15 dkg liszt
2,5 dl tej
só
Töltött sült almához:
4 db alma
10 dkg dió
órölt szegfűszeg, fahéj


Gorgonzola mártáshoz:
5 dkg vaj
5 dkg liszt
2 dl tej
1 dl tejszín
fehérbors, só
5 dkg gorgonzola sajt


Elkészítés:

A kacsacombot tisztítjuk és kicsontozzuk, a csont végéből 2-3 cm-t meghagyunk. Így:

Amikor a csontról lefejtettük a húst, hajtsuk félre a húsrészt, a csontra (annak végétől 2-3 cm-re) tegyük rá a kést és egy határozott mozdulattal ráütve vágjuk el.

Sózzuk, borsozzuk és meghintjük majorannával. Sózni kívülről is kell!

A darabolt aszalt, vagy friss fügével betöltjük, majd összehajtjuk, hústűvel rögzítjük és a vágási felülettel lefelé olajozott tepsibe egymás mellé szorítjuk.

Ha szezonon kívül vagyunk, és nincs olyan szerencsénk, mint nekem, hogy volt egy utolsó üveg dugi fügebefőttöm, az aszalt fügét jó előre áztassuk be: vízbe, kevés vízzel hígított fehérborba, vagy igazi gurmanok konyakba. :)

Állandóan locsolgatva kb. 140 fokos sütőben készre sütjük.

Yorkshire puding:

Sűrű palacsinta tésztát készítünk, melyet szilikon formákba töltünk kb. félig, majd a tálalás pillanata előtt 200 fokos sütőben gyorsan készre sütjük.

Tipp: a tésztát előre elkészíthetjük, sőt, jót tesz neki egy kis pihentetés.

Félkészen a sütőben:

 

Szépen feljöttek: 

Töltött sült alma:

Az almák tetejét kalapszerűen levágjuk, félretesszük. Közepüket kivájjuk.

A darált diót egy lábosba tesszük és annyi lobogó, sós vízzel leforrázzuk, hogy egy kissé ellepje, majd mákszemnyi őrölt fahéjjal és szegfűszeggel ízesítjük. Addig főzzük állandóan kevergetve, míg a víz elfő és masszát kapunk. olyan, mintha diótölteléket készítenénk, csak sósan. 

A diótölteléket az almákba kanalazzuk, ráhelyezzük a kalapjukat, majd 150 fokos sütőben gyorsan készre sütjük.

Gorgonzola mártás:

Világos vajas rántást készítünk, tejjel felengedve (mintha besamel mártást készítenénk). Pici fehérborssal ízesítjük. Belemorzsoljuk a gorgonzola sajtot, hozzáadjuk a tejszínt és összeforraljuk.Ízlés szerint sózzuk, utólag, mert a gorgonzola elég sós! A kacsának a keletkezett pecsenye levéből egy pár kanállal hozzáadunk a kész gorgonzola mártáshoz.

Diós sajtos csigák

Most egy nagyon egyszerű receptet hoztam nektek. Korábban már kifejtettem, hogy jó barátságban vagyok a leveles tésztával. Nem csak azért, mert millió féle változatban elkészíthető, hanem mert roppant egyszerű és gyors is.

Mindig van a hűtőmben egy-egy adag, ha valaki betoppan, vagy csak szimplén valami sós finomságra vágyom, fél óra és kész is a sajtos sonkás...na jó, azért croissant-nak nem merném nevezni, de isteni kifli.

Bevallom töredelmesen, hogy házilag még nem veselkedtem neki, ezért vagy  a közeli cukrászdában szoktam sűrű szempillarebesgetés és "lécci-lécci" között kunyerálni egy fél kilót, vagy a Tante Fanny friss élesztős leveles tésztáját veszem.

Most az alábbiak szerint készítettem diós- gorgonzolás csigákat:

Hozzávalók:
2 csomag (tekercs)  előre kinyújtott leveles tészta

töltelék:
15 dkg durvábbra darált dió
120 g gorgonzola (márványsajttal is kiváltható, valami jobb minőségűvel)
4 dkg vaj
4-5 ág frissen morzsolt kakukkfű

Elkészítés:
A töltelék hozzávalóit kikeverjük és - habkártya segítségével - vékonyan rákenjük a leveles tésztára. Szorosan feltekerjük, ujjnyi karikákra vágjuk és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük.