Az egész a "csubakkánál" kezdődött. Nem vagyok egy nagy kenyérsütő, és régebben sokáig hadilábon álltam a kelt tésztákkal is.
Oké, grissinit sütöttem már, nem is egyszer. Pizzát is. De valahogy ez a lyukacsos dolog nem akart összejönni. Az összes kenyerem tömör lett. Aztán felfedeztem a kenyérlisztet. :) A ciabatta már közelített a jóhoz, de az sem lett annyira levegős, amennyire szerettem volna. Most nagyjából sikerült, de még mindig nem vagyok megelégedve.
Bevallom, az Olaszországban kapható bolti kenyereket nem igazán szeretem, nekem valahogy olyan "szájpadlásfeltörősen" kemény a héja mindegyiknek, belül pedig alig van valami, szóval, nem egy igazi élvezet, főleg egy magyarnak, bár én nem tartozom a mindent kenyérrel fogyasztó honfitársaim közé.
Az olasz éttermi kenyerek sokkal jobbak, belül is kalácsszerűen puhák (és jó lyukacsosak).
A "lyukas" kenyérsütés apropóját az adta, hogy csütörtök este az Anyukám Mondta étteremben töltöttünk egy kellemes estét. Most nem térnék ki részletesen az étterem dicsőítésére, megtette ezt már előttem a Dining Guide, mindenesetre ki merem jelenteni, hogy a régióban ez a legjobb étterem. Na, ők olyan kenyeret sütnek, hogy az megszólal.
Így tehát nekiláttam a "hogyan süssünk olyan kenyeret, ami legalább hasonlít rá" projektnek. Persze nekem nincsenek olasz alapanyagaim, de azért a BL 80-as liszt is megteszi. Tegnap kaptam az Aldiban friss zsályát, amire már fél éve vadásztam, miután a csigák tavaly nyár végén ropira zabálták a hatalmasra nevelgetett zsályabokromat, így kézenfekvő volt, hogy ebben a kenyérben fel fogom használni. Megtoldottam egy kis dióval és a végeredmény szerintem nagyon jó lett, az íze még azért is kárpótolt, hogy nem lett elég lyukacsos.
Az elkészítés módját illetően a Szakácsok könyvét hívtam segítségül, bár nem követtem teljesen, mert konkrétan egy napom ment volna rá, ott a "focaccia" címszó alatt szerepel ez a fajta kenyér. Bevallom, kicsit meg vagyok zavarodva, mert tudtommal a focaccia az inkább lepény, mint kenyér, de úgy látszik, erre is használják ezt a kifejezést.
Hozzávalók 2 kisebb vagy 1 nagyobb kenyérhez:
500 g BL 80-as kenyérliszt
2 tk só
300 ml langyos víz
2 púpozott tk szárított élesztő
2 ek olaj (nálam szőlőmagolaj, ez legalább olasz :) )
1 marék dió
1 kisebb csokor zsálya felaprítva
Elkészítés:
A lisztet egy dagasztótálban elkeverjük a sóval, közepébe mélyedést készítünk, abba öntünk egy kis vizet és az olajat, majd a tetejére szórjuk az élesztőt. Pár percig állni hagyjuk, míg az élesztő kissé beindul, majd a többi vizet is hozzáadva gyors mozdulatokkal összekeverjük. (Lehet dagasztós mixerrel is.)
Nem kell aggódni, kissé nokedlitészta állagú.
Fél órán át pihentetjük lefedve.
Ezután a tiszta konyhapultra egy kis olajat öntünk és a tenyerünkkel szétkenjük. Ezen az olajozott felületen alaposan átdagasztjuk kézzel a tésztánkat (a kezünket is olajozzuk be). Ekkor dagasztjuk bele az aprított zsályát és az apróra vágott diót.
Ezt 10 perces időközökkel még 2x megismételjük.
Ezután a tésztát (szintén olajozott felületen) téglalap formájúra nyomkodjuk, majd 3 rét hajtjuk.
Pihentetjük 10 percig, majd a hajtogatást megismételjük, de ekkor a másik irányban.
10 perc pihentetés után buci alakúra formázzuk és egy alaposan kiolajozott és kilisztezett formába helyezzük. Tetejét megszórjuk liszttel és 3-4 vágást ejtünk rajta.
Sütőlapon/nagy gáztepsiben is készíthető, ha igazi kenyérformát szeretnénk (az enyémnek az oldala sajna szögletes lett, legközelebb tepsiben fogom készíteni.)
A forma köré, ha nem elég magas a pereme, tekerjünk egy alaposan belisztezett konyharuhát, hogy csak felfelé tudjon kelni a kenyér, és a peremnél kelés közben ne "fittyenjen le". Ha sütőlapon készítjuk, a kenyér köré tekerjük a konyharuhát.
Legalább 2 órán át kelesszük. Gyönyörűen megnő.
A sütőt melegítsük elő 220 fokra, a sütő aljába helyezzünk egy vízzel félig teli tepsit. Tegyük be a kenyeret, a hőfokot vegyük le 180 fokra és kb. 50 percig süssük. Úgy tudjuk ellenőrizni, hogy megsült-e, hogy ha a formából kivesszük, már könnyű és az alja kopogós.
