Chililekvár

Valójában nem chililekvár, hanem chilis lekvár, hiszen azért ember legyen a talpán aki igazi, csakis chiliből készült lekvárt megenne, akármilyen kis mennyiségben is. (Na jó, Bud Spencer. Vagy Chuck Norris.)

Előrebocsátom, hogy hőstettet hajtottam végre tegnap este. Ugyanis uuuuutálom a paprikát, még a szagától is rosszul vagyok... Ennek ellenére egy kedves olvasóm kívánságára nekiláttam a chililekvárnak.

"Szia!!! Írj nekem valamit a chililekvárról.. érdekelne ... Most láttam David Roccot aki csinált ilyet és sajttállal valamint étcsokival fogyasztotta el egy sz@r szicíliai hegyecske tetejéről bámulva a nagy kékséget.. :) " - szólt az üzenet.

Igen, látom magam előtt a jelenetet.

Chiliből lekvárt? Az ehetetlen lesz önmagában, kell még mellé valami. A Szakácsok könyvében van paradicsomos chilis jam, de én valami másra gondoltam.

Kaliforniai paprika? (Még belegondolni is borzasztó, de lássunk neki.) A dzsemfix már korábban is bizonyított, és most sem hagyott cserben.

Hozzávalók egy 375 ml-es üveghez:

5 db nagy méretű kaliforniai paprika
4 chili kimagozva, felaprítva
1 chili magvastul, felkarikázva (lehet több is, de vigyázzunk, mert nagyon csíp)
4-5 ek cukor
1 dl vörösbor
13 g dzsemfix

amire még szükségünk van: gumikesztyű (ez komoly, a chili magozásától még késő este is bizseregtek az ujjaim :D)

Elkészítés:

A paprikákat pár percre forrásban lébő vízbe tesszük, majd hideg vízzel hűtjük és meghámozzuk, majd kockára vágjuk.

Egy lábosba tesszük a chilivel és a borral együtt és addig pároljuk, míg megpuhul és a leve elfő, majd botmixerrel pépesítjük. Hozzáadjuk a cukrot és tovább főzzük, míg kissé besűrűsödik, majd jön a dzsemfix és azzal együtt 5 percig főzzük.

Tiszta üvegbe töltjük, a tetőt rácsavarjuk és az üveget fejre állítjuk. (Nem kell dunsztolni, ez a dzsemfix legnagyobb előnye.)  

Jelentem, meg is kóstoltam, és finom. Leginkább mártogatónak, vagy valami sz@r szicíliai hegyecske tetején  mindenféle büdös sajtok és csokoládé társaságában, lábat lógatva tudom elképzelni.

Az eredeti David Rocco recept itt. (most, az előbb találtam rá)