2011. március 28., hétfő

Tagliatelle medvehagyma mártással

 
Ezmiez? :)
 
Igen, én sem maradhattam le...na azt azért nem állítom, hogy álmatlanul forgolódtam éjszaka amiatt, hogy az én blogomon még nincs medvehagymás recept, bezzegmindenkimásénvaaan...

Szeretem a medvehagymát, most van szezonja, addig együk, amíg van (ez lesz a spárgával is.)

A snidlingmártás analógiájára készítettem egy medvehagymamártást, csak ezt pépesítettem. Eszméletlen színe lett..Na és az íze...arról nem is beszélve, hogy egy kis csavar is van benne. A hétvégén a főzősuliban vajban konfitált csirkét készítettünk, jó sok fokhagymával és a sütésből visszamaradt (egy kiló!) vajat szépen hazahoztam, ki nem dobunk semmit, jó lesz az még sokmindenre. Nos, a vajnak jó kis fokhagymaíze van, még aznap este nagy sóhajtások között  pirítósra kenve ettem, és most  felhasználtam ebben a mártásban is (nem mintha a medvehagyma önmagában nem lenne elég, így is egy csomag Orbit kell, hogy az ember elűzze..:D) Persze ha nincs otthon ipari mennyiságű fokhagymás vajunk, anélkül is működik.
A mártás aztán rákerült egy kis tagliatellére, teljesen zöldre színezte.
Bevallom, hogy először bőrén sütött lazacot képzeltem mellé, de nem volt kedvem kimászni a Metróba, csirkemell pedig mindig van itthon. Igenám, csak az olyan unalmas, így parmezánköpenyt kapott.

Szóval, kb. ennyi.


Hozzávalók 2 főre:

egy közepes csokor medvehagyma felaprítva (én a zacskós medvehagymának a felét használtam fel)
2 dl tejszín
2 ek vaj

2 szelet csirkemell
friss, reszelt parmezán (kb. 5 dkg)
tagliatelle tészta (kb. 250 g)

Elkészítése" roppant sok időt vesz igénybe", gyakorlatilag amíg a tésztavíz felfő és a tészta megfő, készen is vagyunk mindennel.
Szóval, először is, feltesszük a tésztavizet.:)
A vajat egy kisebb lábosban megolvasztjuk, majd megfonnyasztjuk rajta az apróra vágott medvehagymát, felöntjük  tejszínnel, ízlés szerint sózzuk és besűrítjük (pár perc). Semmiféle liszt és egyéb sűrítő (pl.keményítő) nem kell hozzá. Botmixerrel alaposan pépesítjük.

A csirkemellet kissé sózzuk (vigyázva, mert a parmezán is sós), vékonyan megkenjük olajjal és a parmezánban megforgatjuk. Opció: előtte tojásba is márthatjuk, mintha paníroznánk. Egy serpenyőbe kevés olajat öntve kis lángon mindkét oldalán megsütjük. Javaslom, hogy széles lapáttal nyúljunk alá és úgy fordítsuk át, hogyha a parmezán esetleg odaragadna a serpenyőhőz sütés közben, akkor a lapáttal könnyen fel lehet szedni.

Ha a tészta kifőtt, leszűrjük, és beleöntjük a mártásos edénybe és alaposan átforgatjuk a mártással.

Azonnal tálaljuk.

2 megjegyzés:

  1. "addig együk, amíg van (ez lesz a spárgával is.) "

    Te, azt mondtam már, hogy a spárgát sem szeretem??? 8-)))

    VálaszTörlés
  2. Gábor, ettél már spárgát egyáltalán?! Te kis finnyagép. Amúgy a fehér spárgát én sem szeretem annyira, csak a zöldet...viszont azt nagyoooon:D

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails