Ezerrel tavasz

Végre tavasz van, ami két dolgot is magával von: éljenek a fények, amik még egy ilyen botcsinálta fotósnak, mint én is nagyon jól esnek.

Kettő: gasztronómiai szempontból a tavasz nálam egyenlő a friss zöldfűszerekkel és a könnyed ételekkel. Na nem mintha télen nem vennék egy-egy cserép bazsalikomot, rozmaringot, de szegények pár hét után a fűtés hőjétől, a fényhiánytól és a száraz levegőtől megmakkannak. Viszont a zsálya olyan, amit télen nem tudok beszerezni cserépedényben, most viszont teli vannak velük a kertészáruházak, virágnagykerek. Tavaly a nyár végére hatalmasra nőtt a zsályabokrom, erre azok a rohadék csigák egyik napról a másikra, alattomosan, az éj leple alatt ropira zabálták...:( Az idén kibővítettem a zöldfűszer "ültetvényemet": kaptam oregánót, citromos kakukkfüvet, bordó kakukkfüvet, (sajnos ezeknek csak az ilyen amatőr nevét tudom, botanikai meghatározását nem :) ) görög, apró levelű bazsalikomot, sőt, vettem egy cserép rukkolát, és steviát is. Most már csak valami csigacsapda kellene...

Egy egyszerű pasta carbonarát készítettem (szélesmetélttel, a spagettit nem szeretem annyira) egy kis zsályával.

A carbonara tészta amúgy is a vesszőparipám, ő is fent van a konyhai tévhitek dobogós helyén. Nagyon sokan úgy tudják, hogy tejszín kell bele (megjegyzem, Olaszországban is azzal készítik egyes helyeken) és szalonna helyett gépsonkával, sőt, extrémebb esetben (konzerv) kukoricával készítik. Mindez szerintem leginkább a különféle tasakos "csodáknak" köszönhető. Hát persze, milyen egyszerű is a port kikeverni egy kis tejszínnel, és kifőzni a tésztát, aztán jóllakik az egész család. Holott egy igazi carbonarát ugyanannyi időbe tart elkészíteni és garantálom, hogy mindenki kinyalja utána a tányért.

A választásom egyébiránt azért is esett erre, mert van még a hűtőben egy kis darab a barátnőmtől kapott és féltve őrzött borsos pancettából, amit valami szárd juhász bácsika tekert/lógatott/szárított a hegyen Algheroban.

Hozzávalók 2 főre: (nem túlzottan nagyétkű embereknek, könnyű vacsora vagy ebéd gyanánt)

180-200 g tagliatelle/spagetti
1 gerezd fokhagyma
4 tojássárgája (vagy 2 egész tojás, de én csak sárgájával szoktam)
4-5 dkg (kb. 2 ek reszelt) friss parmezán
8 dkg pancetta vagy más húsos szalonna, pl. kolozsvári
10 levél zsálya

Elkészítés:

Először is, feltesszük a tésztavizet főni. Mire a tészta kifő, mindennel készen is leszünk.

A pancettát apró kockára vágjuk és száraz serpenyőben lepirítjuk (ha elég zsíros, nem kell alá semmi zsiradék, kisül belőle elég). Hozzáadjuk  a zsályaleveleket is és kissé megfonnyasztjuk.

A tojássárgákat és a parmezánt elkeverjük.

Amikor a tészta megfőtt, a szalonnás serpenyőbe merjük, átforgatjuk, a tűzről levesszük.

A tojásos parmezánba merünk egy kisebb szedőkanállal a tésztavízből és alaposan elkeverjük, majd ezt a keveréket ráöntjük a tésztára és alaposan átforgatjuk. A tojás a tészta hőjétől "megfő" és krémes bevonatot képez rajta. Figyelem! Ne öntsük közvetlenül a tűzforró tésztára, mert a tojás kicsapódik és carbonara helyett rántottás tészta lesz. :)

Azonnal tálaljuk, kevés frissen őrölt borssal a tetején (én most ezt kihagytam, mert a pancetta borsos volt).

Megj.: a carbonara készülhet fele-fele arányban parmezánnal és pecorino romanóval, de utóbbit errefelé nem is nagyon lehet kapni, másrészt én magam annyira nem is szeretem.