Jó pár évvel ezelőtt a barátnőméknél ettem először házi lángost, az anyukája készítette. Akkoriban úgy voltam a lángossal, hogy meg sem fordult volna a fejemben, ilyet otthon is lehet sütni...a lángost valahogy a strandokhoz és a piaci bódékhoz társítottam és azt gondoltam, biztosan valami boszorkányos dolog lehet elkészíteni és a titok csak a büféseknek van a birtokában.
A barátnőm anyukája rögtön sorolta is a receptet: "ááá, nem kell hozzá semmi különös, fél kiló liszt, egy pohár kefir, egy fél élesztő, só, és annyi meleg víz, amennyit felvesz."
És tényleg ennyi.
Előrebocsátom, hogy én csak a lángos szélét szeretem igazán, a ropogós belsejét annyira nem (tudom, vannak, akik pont fordítva vannak ezzel :) ) mindig szólok is a lángososnak, hogy ne húzza nagyra, ne legyen olyan nagy közepe. :D Ezért készítettem most mini lángosokat, amik kinézetre kissé a fánkhoz hasonlítanak, így viszont alig van közepük. Juhé.
Lángosfogyasztásom egyébiránt kettő darab per év.
Abban szerintem viszont egyetérthetünk, hogy a lángos fokhagymásan, (füstölt) sajttal és tejföllel az igazi.
Szóval, a recept: (ha 2-3 főre készítjük, érdemes felezni a mennyiséget)
fél kg liszt
egy kis pohár kefir
fél csomag friss élesztő (2,5 dkg)
1,5-2 dl langyos víz ("amennyit felvesz" :p)
2 tk só
Az élesztőt a meglangyosított kefirben felfuttatjuk, majd az összes hozzávalót elektromos mixerrel bedagasztjuk, ezután a kezünket alaposan beolajozva átgyúrjuk. Viszonylag lágy tésztát kapunk. Letakarva egy órán át kelesztjük. Olajos kézzel (a kívánt mérettől függő) gombócokat csípünk belőle, majd kör alakúra húzkodjuk és forró zsiradékban megsütjük.
Megkenjük fokhagymás tejföllel és ízlés szerinti reszelt sajttal szórjuk.
Amit fentebb leírtál majdnam megfelel (mínusz kefír) a mi kovászkészítésünknek (csipetnyi cukor kell minden sósba!) Kovász után keverjük be az igazi házi kenyerünket, és marhajó! És ami a legszebb, hogy a kenyértésztából bőzsírban isteni lángost lehet sütni! :-)
VálaszTörlés