2011. december 23., péntek

Boldog karácsonyt és a mézes krémes, az elmaradhatatlan...



Sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe Dacota írását a No Salty-n a mézes krémesről. Minden szavával egyetértek.
Empirikus tapasztalataim azt mutatják, hogy van egy speciális, tudományosan még nem kimutatott magyar gén – a „ha ünnep van, soklapos süteményt süt”. Mindegy, hogy mi a jeles nap, az asztalok kilencven százalékán ott figyel a zserbó, a hatlapos, vagy mézes krémes.
Sokáig nem értettem, mi lehet ennek az oka. Egészen addig, amíg teljesen ártatlanul belekeveredtem a karácsonyi előkészületekbe, és a végzet lecsapott rám mézes-krémes formájában. Csak kivételesen nem eltüntetnem, hanem előállítanom kellett.
Kemény – eleinte szentségelésektől sem mentes – délutánt töltöttem a konyhában, de mire előttem állt életem első „soklaposa” sok mindenre rájöttem. Például, hogy ha nincs jól meglisztezve a munkalap, a tészta ragadni fog, vagy, hogy a sütési idő alatt nem lehet elmozdulni a konyhából, mert a mézes lap pillanatok alatt odaég. A legfontosabb tapasztalatom mégis az volt, hogy rájöttem, honnan a mézes-krémes előállítása iránti szenvedély. Nem, nem azért érdemes nekiállni, mert egyedül eszegethetjük tisztára a krémes edényt. Hanem mert amíg a tésztát gyúrjuk, sütjük, a krémet főzzük, töltjük, „ráérünk” azokra gondolni, akiket szeretünk, akiknek a süteményt készítjük, akikkel együtt fogjuk tölteni az ünnepet. Ha tíz perc alatt kész lenne, nem jutna ennyi időnk mélázni rajtuk. Így azonban a sok lap közé nem csak krém, hanem szeretet is jut bőven. Lehet, hogy ezért imádja mindenki a mézes-krémest?


Én így készítem:


mézes lapokhoz
45 dkg liszt
15 dkg porcukor
1 mokkáskanál szódabikarbóna
3 ek  zsír megolvasztva
4 ek  méz
1 tojás (villával felverve)
6 ek tej
töltelék:
 7.5 dl tej
12 dkg búzadara
35 dkg margarin
15 dkg porcukor
2 ek. vaníliás cukor
1 tojás
30 dkg sárgabarack lekvár
csokoládémáz
10 dkg étcsokoládé
10 dkg vaj

A mézes lap hozzávalóit összegyúrjuk, négyfelé osztjuk. A tésztacipókat alaposan lisztezett felületen 25x35 cm-es téglalapba kinyújtjuk, majd  tepsi hátoldalán 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Kb. 8-10 perc/lap, vigyázzunk, meg ne égjen!


Töltelék:
A tejet felforraljuk,  beleöntjük a grízt, és felfőzzük. Amikor langyos, elkeverünk benne egy egész tojást, majd  a cukorral, vaníliás cukorral és tojássárgával habosra kevert margarinnal jól kikeverjük. 

Rétegezés:
Az első lapra rákenjük a fele tölteléket, a második lapot rátesszük és megkenjük a lekvárral. Ha darabos a lekvár, melegítsük fel, így könnyebb kenni. Erre rátesszük a harmadik lapot, amire rásimítjuk a krém másik felét, majd a negyedik lappal befedjük. A tetejére csokimáz kerül:  a darabokra tört csokoládét nagyon kis lángon felolvasztjuk, majd  hozzáadjuk a vajat. 
Másnapra csodálatosan megpuhul. 



Az idén már nem jelentkezem, minden kedves olvasómnak boldog karácsonyt és új évet kívánok!

4 megjegyzés:

  1. Neked is Békés Karácsonyt és BUÉK!

    VálaszTörlés
  2. Szuper guszta a mézes krémsed:)
    Boldog, Békés Karácsonyt kívánok Neked és a Családodnak:)Jó pihenést.

    VálaszTörlés
  3. Áldott, békés ünnepeket kívánok

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails