2010. május 16., vasárnap

Gorgonzolás radicchiós penne

A radicchio első ránézésre - nem szakavatott szemnek :) - lila káposztára emlékeztet. Pedig nem az, még távolról sem.
A radicchio (ejtsd: radikkió és nem radiccsió, ahogyan sokan ejtik), a cikóriafélék családjába tartozik, már az ókorban is fogyasztották, és azt tartották róla, hogy vértisztító hatású, valamint álmatlanság ellen remek népi orvosság.


Legismertebb fajtáit azokról a régiókról nevezték el, ahol termesztik. Így radicchio castelfranco, melynek formája kerek, levelei krémszínűek, lila cirádákkal, a radicchio rosso di verona gömbölyű fejű, lila levelű, a radicchio chioggia úgyszintén gömbölyű, levelei lilák, fehér erezettel és küllemében leginkább a káposztára hasonlít. (Magyarországon utóbbit általában hipermarketbekben is lehet kapni. Ez egész évben kapható, és kevésbé markáns az íze). A leghíresebb a radicchio rosso di treviso, amely - csakúgy, mint a castelfranco - földrajzi eredetvédettséget (IGP - Indicazione Geografica Protetta) élvez. Formája hosszúkás, leginkább a római salátára emlékeztet, csak éppen lila, fehér bordájú levelekkel. A radicchio rosso di trevisónak saját honlapja is van.
Az olaszok eme méltán híres növénye változatosan felhasználható, varázslatos színe magára vonja a tekintetet (még a legunalmasabb salátát is feldobja),és az íze is remek, bár kissé kesernyés.
Hazájában általában önmagában fogyasztják citromlével, ecettel meglocsolva, parmezánnal megszórva, antipastiént, de fogyasztható grillezve, fenyőmaggal, rizottóban, tésztával, sőt, őshazájában, Veneto tartományban még desszertet is készítenek belőle.
Jobbfajta olasz üzletben (nem Mamito tengerperti jégkrémesében) vehetünk olajban-ecetben eltettet, vagy édes radicchio kompótot, illetve radicchióval ízesített grappát is.


Az alábbi recept Szardíniába "disszidált" drága barátnőmtől való, aki egy csevegés közben, két mondat közt, sajátos lehengerlő stílusában tíz másodpercben osztotta meg velem, aztán rögtön témát is váltott. :)
Gorgonzolás radicchiós penne 2 főre:
A tésztavizet (sóval ízesítve) feltesszük főzni, majd a tésztát al dente állagúra főzzük. A radicchiót kettévágjuk, torzsáját kivágjuk, majd vékony metéltre szeleteljük.
Egy tálban vízgőz fölött 2 dl tejszínben elkeverünk kb. 10 dkg morzsolt gorgonzolát és kb. 10 percig főzzük (nem forraljuk) amíg a gorgonzola el nem olvad, majd a tűzről levonva kissé hűlni hagyjuk, hozzákeverünk egy tojássárgáját is és szépen egyenletesen elkeverjük.
A megfőtt tésztát szűrőkanállal belemerjük a mártásba, majd az egészet egy serpenyőbe öntjük és még kb. 2 percig átforgatjuk-átforrósítjuk, ez alatt a mártás is szépen besűrűsödik. Ha esetleg túl sűrű lenne a mártás, a tészta főzővizéből adunk hozzá. A tűzről levesszük, a legvégén hozzáadjuk a csíkokra vágott radicchiót, átforgatjuk és azonnal tálaljuk.

2 megjegyzés:

  1. Azt is írhatnám, hogy szia.... De az illendőség végett a Tiszteletem Naccságosasszonyt választom!
    Tehát:
    Tiszteletem Kisnaccsád!
    Elmerültem a gasztro-entellektüell univerzumban ismét, és hát azt kell konstatálnom, hogy van élet a Gorgonzolás radicchiós penne után, bár nem olyan mint előtte volt.... Össze sem lehet hasonlítani. Hol éltem eddig? Talán egy alternatív univerzumban, ahol nincs is Gorgonzolás radicchiós penne... Mindenesetre újra csókolom a lábnyomát és köszönöm!
    Semmiképp sem ismeretlenül búcsúzom, hiszen mi már anno.... Na de legyen ez inkább titok, amolyan bulvár eufemizmus mércével:)
    Aviszontlátásra

    VálaszTörlés
  2. Most már nagyon izgatott vagyok.... :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails