Vaníliás kifli

Kövezzetek meg, de nem szeretem a hókiflit. Tudom, hogy igazi karácsonyi édesség, meg minden, de akkor sem. Nem az ízét, hanem az állagát, és gyerekkorom óta nem bírom a  porcukros dolgokat, legyen az linzer karika, vagy bármi, amit porcukorral szokás megszórni. (Persze imádom a linzer karikát, csak nem szórom meg porcukorral.)

Hogy jön ez ide? Egy kedves olvasóm a kívánságműsor kapcsán a 3 éves kislánya decemberi születésnapjára valamilyen vaníliás tortát/pitét (ha lehet, gyümölcsöset) kért tőlem, mert a kis hölgy az utóbbi időben mindent vaníliásan kér. Nagyon jó az ízlése, meg kell hagyni, nekem is az egyik kedvenc fűszerem a vanília.  

A kérés tárgya már  szerepel  a blogon, így a kívánság gyakorlatilag teljesült is, de a vanília és a közelgő ünnepek megihlettek. Gondoltam, a kislánynak ez a kifli is biztosan ízleni fog (kinek ne ízlene?) máskülönben ez egy  olyan süti, amelynek az elkészítésébe be lehet fogni a gyerekeket, hogy a kicsi ujjaikkal sodorják a tésztát. (Legalábbis egy párat, az élmény kedvéért.)

Ezen a vaníliás kiflin nincs porcukor, viszont van igazi vaníliamagokkal kevert apró szemcséjű kristálycukor. Így mindjárt más. :)

Az íze engem teljesen a vaníliás karikára emlékeztet, sőt, sokkal finomabb, hiszen ebben igazi vanília van és nem aroma.

A receptet az általam oly' nagyra becsült Christian Teubner A világ 100 leghíresebb süteménye c. könyvéből csentem, némi módosítással.

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

140 g liszt
40 g kristálycukor
100 g hideg vaj, apróra darabolva
50 g hámozott, darált mandula*
1 vaníliarúd kikapart magja
1 tojásfehérje

*én szeletelt mandulát használtam, ledarálva

A hozzávalókat (a tojásfehérje kivételével) egy késes mixerbe tesszük és morzsalékosra aprítjuk. A tojásfehérjét is hozzáadva összegyúrjuk, majd 4 darabba osztjuk és vastagabb rudakat sodrunk belőle. A rudakból ujjnyi karikákat vágunk, majd minden tésztadarabot a kezünkkel hurkává sodrunk úgy, hogy a közepe buci, míg a két vége vékonyabb legyen. Kifli alakúra görbítjük és sütőpapírral fedett tepsire sorakoztatjuk. Helyet nem nagyon kell kihagyni köztük, mert nem nőnek meg sütés közben.

190 fokon kb. 10 percig sütjük, világosbarnára.

Közben elkészítjük a bevonáshoz szánt cukrot: kb. 10 dkg apróbb szemű kristálycukrot elkeverünk egy vaníliarúd kikapart magjával. (Használhatunk bourbon vaníliás cukrot is erre a célra, de semmiképp se vanillincukrot!)

Amikor a kiflik kisültek, megvárjuk, míg langyosra hűlnek, majd egyenként egy pillanatra vízbe mártjuk őket, a vizet lerázzuk és egyenként beleforgatjuk a vaníliás cukorba.